Ez már érzelmi zsarolás az anyja részéről?

A barátommal a szüleivel lakunk, 2 éve vagyunk együtt. A szüleinek kevés a bevétele, sok a tartozás. Hitel, elmaradt rezsik felhalmozódva.

A párom apja nem kap sok fizut, mert vonják a sok hitelt.

Mi mindketten dolgozunk (nem sokat keresünk igaz), de tudnánk belőle külön albérletbe menni. Csak az anyja nem engedi.

Szerinte simán együtt lehet lakni, minek elköltözni, minek fizessük az albérletet, amikor itt is van hely, akkor is ha gyereket szeretnénk.

Nem fizikailag tart minket vissza, hanem érzelmileg zsarol mindenkit (szerintem).

Következőt kell elképzelni:

Dolgozik egy helyen, ahol nincs bejelentve, nem fizetik rendesen. Mindig idegesen jön haza a munkából, s feszültté tesz minket is ezzel.

Mondtuk neki már nem egyszer, hogy keressen másik munkát. Mi a válasza rá? -De nincsen! Meg hogy úgyse veszik fel.

Így viszont mi nem tudunk szinte semmit félretenni a közös kis életünkhöz, mert a 4 emberre a kiadások 75%-át mi fizetjük.

Egyszer amikor a párom idegesen mondta nekik, hogy ő fizet mindent, az apja kicsit ittasan azt reagálta, hogy akkor költözzünk el. Az anyuja meg kiakadt, hogy akkor kilakoltatják őket.

Mindig ilyeneket mond, illetve ha szó van ezekről, akkor ideges, s azt mondja kiugrik az ablakon stb...

Értitek amit mondtok? Nem akar munkahelyet váltani, ahol esetleg havonta kapna fizetést, be lenne jelentve, s akkor a férjével ketten, kényelmesen el tudnának éldegélni.

Nagyon akaratos, azt szereti ha minden úgy van, ahogy ő szeretné.Én meg azt érzem, hogy el vagyunk nyomva, kicsit gyerekként kezelve.

Nem tudjuk vele ezt megbeszélni, mert sose ér rá(kifogás). Ha szó van a csekkekről,munkahely változtatásáról, akkor hagyjuk őt békén, keressünk neki másik munkahelyet. Fenyegetőzik, hogy megöli magát.

A barátom már beletörődött szinte, hogy ez a helyzet. Ő már nem is akar elköltözni.

Az anyja mégis csak elérte a célját?