Érzelmi zsarolás a családban SOS Szerintetek mit kéne tennem?

Érzelmi zsarolás a családban

27 éves lány vagyok, anyám érzelmileg zsarol.

Nem engedi, hogy elköltözzek, barátokkal találkozzak, bulizzak, párom legyen.

Dolgozni 15-20 perces körzetben mehetek (gyalog).

Ha elmegyek néha randizni, találkozni valakivel, ilyeneket mond: "Remélem terhes leszel. És mehetsz abortuszra." "Hülye k**** vagy." "Mész a f***odhoz?" "Fontosabb neked egy f***, mint az anyád?"

A barátomat, aki az anyám viselkedése miatt szakított velem, zaklatta a munkahelyén.

Ha elmentem bulizni, kitalálta, hogy most rosszul lett nagymamám, kórházba került, jöjjek haza. Utólag kiderül nem volt igaz. Nagyon sokszor eljátszotta ezt. Amíg kutyám volt, azzal zsarolt, hogy akkor vigyem a kutyámat is, mert bántani fogja.

Először 26 évesen volt úgy, hogy kimaradtam egy éjszakára.

Soha nem kaptam szeretetet, gyengédséget tőle, állandóan éreztette, hogy kötelességből takarít, mos rám még gyerek voltam, soha nem ölelt át szeretetből. Azt mondta olyan vagyok, mint az apám, egy senki lesz belőlem, minek születtem, nem ilyen gyereket akart

szülni és ő már rég milliomos lenne, ha nem kellett volna rám annyi pénzt költenie. Azt is mondta, hogy nem ilyen gyereket akart külsőre sem, hanem szőke hajú, kék szemű lányt, mert azok a szépek. Csak akkor volt néha látszólag kedves, ha hoztam jó jegyet haza.

A szüleim viszonya nagyon rossz volt. Gyerekkoromban több rendőri intézkedés történt, reggelig tartó verekedések, veszekedések.

Sokszor féltem, nem mertem elaludni, az iskolában sokszor nem volt kész a leckém, megkérdezték miért és én úgy tettem, mintha nem érdekelt volna a tanulás, nem mertem elmondani az igazat.

Szégyelltem magam emiatt, egyik osztálytársamat, barátomat se mertem meghívni otthonra, csak a legjobb barátnőmet.

Néhai apám el akarta hagyni, egyszer elszökött, ekkor voltam 10 éves, nem jött haza több hónapig, anyám egyszer gondolt egyet és elzavart engem ki a házból egy késő este, hogy addig ne jöjjek haza még vissza nem hozom apámat, addig nem kapok élelmet, menjek

koldulni, majd megtudom milyen világ van és hogy miattam ment el az apám. Az akkori osztályfőnökömhöz mentem, aki szólt a gyámügynek, de mivel nagyon féltem, jókat mondtam anyámról, hogy törődik velem. Az volt a gyámügy kikötése, hogy akkor

maradhatok otthon, ha visszajön apám, mivel anyám nem dolgozott. Ezért jött vissza hozzánk. Apám adott gyengédséget, szeretetet, nála éreztem azt, hogy szeretnek, csak ő nagyon érzékeny volt, anyám pedig nagyon kemény, nem bírta, sokat ivott és ebbe bele is halt

viszonylag fiatalon.

Rokonokkal nem tartotta soha a kapcsolatot, szinte egyedül nevelt. Senki nincs, aki segíthetne.

Egyszerűen nem tudom hova forduljak, mert nem vagyok már kiskorú, a rendőrség gondolom nem foglalkozik az üggyel,

pszichológushoz fordulhatnék még, de igazából nem arról van szó, hogy nem tudnám feldolgozni a velem megtörténteket, hanem hogy szeretném ha anyámmal valaki beszélne, akár hármasban is, egy szakember. Felhívtam már segélyvonalakat, de ott azt mondták, hogy magamnak kell rájönnöm a megoldásra, és ők igazából csak azért vannak, hogy meghallgassanak és nem hogy tanácsot adjanak, de én egyedül nem bírok anyámmal. 16 éves korom óta arról álmodok, hogy elköltözöm otthonról, párkapcsolatot, családot, önálló életet szeretnék, félelmek nélküli életet. Légyszíves ha tudtok segítsetek! Mert a helyzet egyre rosszabb, egyre inkább szeretnék elmenni anyámtól messzire.