Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy rossz lesz a félévim?

Nem vagyok rá büszke, de a középiskolában végig a bukás szélén táncoltam matekból. Nem is értettem, nem is tanultam (dacból, mert a tanár egy kretén volt - a mai napig megfojtanám egy kanál vízben pedig 14 év telt el azóta), az érettségim mégis hármas lett, úgy, hogy 50 perc alatt kész voltam. Egy pont hiányzott a négyeshez... grrrr!

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem kell a matekot tanulni, csak arra próbáltam rávilágítani, hogy attól, hogy az év közi, év végi eredmények nem sikerülnek káprázatosan, az érettségi még lehet jó.

Ha tisztában vannak az eddig szerzett jegyeiddel, akkor sejtik, hogy nem leszel ötös.

Ezek szerint viszont kamuztál azokról a jegyekről. Hát ilyet én is csináltam, és mindig megszívtam, szóval szépen valld be, és ne hazudj többet. :)

Hidd el, könnyebb lesz, én rájöttem.

5 év múlva egy bukás egy jó anekdota. Egy rák, az nem.

Azt akarom ezzel mondani, hogy ne menj Dunának egy kettes miatt, persze ez azt sem jelenti, hogy ne foglalkozz vele. Mondd meg a szüleidnek, hogy sajnos most így jött ki a lépés, de minden erőddel azon leszel, hogy kijavítsd.

Azért a tanulási képesség/készség nem csak intelligencia kérdése, hanem szorgalomé is. Ráadásul szerintem még egy tárgyból megbukni is elég nagy szégyen (én szülőként is szégyellném magam), nemhogy 3-ból meg 8-ból.

Szerintem is a legcélravezetőbb az őszinteség. Ígérd meg, hogy megpróbálod kijavítani, de csak úgy, ha tényleg teszel is érte. A haragot lehet, hogy sehogy nem tudod elkerülni, ezt fogadd el, majd megenyhülnek.