Nem bírom elmondani a szüleimnek, hogy rossz jegyeket kaptam. :[ Segítene valaki? Lelkiismeret-furdallásom van!
Az történt, hogy becsúszott néhány kettes, szám szerint négy. Amúgy egy jó erős négyes tanuló vagyok, de mindig voltak ilyesfajta problémáim a lustaságom miatt. Az első kettesem is véletlenül, egy elszólásból derült ki. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy utána nagyon igyekeztem javítani, és addig nem akartam elmondani, amíg ki nem javítom, hogy év végén négyes lehessek. Viszont kiderült. Van egy kisállatom, amit apáék el akartak venni, mert ilyen rossz jegyem lett. Csodával határos, hogy még megvan. Azóta becsúszott még három, az utolsó ezen a héten. Teljesen kivagyok!
- még többet kell tanulnom, hogy ne legyek 3-as év végén
- nem lehet 3-asom év végén
- három kettesemről nem tudnak semmit
- ha elmondom, elveszik a kisállatomat
- lelkiismeret-furdallásom van a dolog miatt
- borzasztó érzés becsapni őket
- nem mondhatom el nekik, mert:
>elveszik az állatomat, amitől én teljesen szomorú leszek
>amiről nem tudnak, az nem is fáj nekik
>félek, hogy egyéb büntetést is kapnék
>most nagyon jóban vagyunk, nem akarom ezt elrontani
>már csak egy és fél hónap van hátra a suliból
>így is be akarom bizonyítani, hogy képes vagyok áthidalni
a helyzetet
VISZONT lesz egy kirándulás a nyáron, az osztállyal. És nem lesz pofám elmenni, így, hogy lusta vagyok, rosszul tanulok, becsapom őket. Elmondani pedig nem akarom a dolgot, a kisállat repülne, én meg egész délután dekkolhatnék itthon, nem mehetnék sehová.
Valami egyéb megoldás nincsen? Javaslatok? Tanácsok? :(
(bocs, hosszú lett, de nagyon pocsékul vagyok!)
Azt gondold át, hogy mivel ártasz kevesebbet?
Amit leírtál, az nekem rossz útnak tűnik. Így egyre kevésbé tudtok majd beszélni egymással, egyre több elhallgatás és bizalmatlanság lesz köztetek.
A kis állat elvétele egyébként szintén nem tűnik számomra jó ötletnek. Az ezzel való fenyegetés sem. Aki állatot tart és maga gondozza, annak fejlődik a felelősségtudata, rendszeres és gondoskodó lesz, hiszen felelős valaki más állapotáért, nem csak a sajátjáért. Innen nézve nagyobb szükséged van rá, mint valaha.
A szüleid remélhetőleg szeretnek. Talán el lesznek keseredve, elbizonytalanodnak majd. Nem tudják, mit tegyenek? Sőt, az is lehet, hogy olyan döntéseket hoznak, amiket később majd megbánnak. Ez mind nem baj. Mind vagyunk így ezzel. A lényeg még mindig az, hogy ők a szüleid, szeretnek, és a legjobb, ha meg tudjátok beszélni ezeket a dolgokat.
Én a mai fejemmel szólnék, mielőtt mástól tudják meg. De azt is megértem, ha te nem mersz.
És ha elveszik az állatot, akkor mi lesz vele? Ki lesz rakva valami árokba?! Az ilyen családokba tényleg nem kellene állat, és NEM miattad, te biztos nagyon szereted az állatot, de a szüleidnek egy kicsit meg kellene ismerkedniük a felelős állattartás fogalmával.Egy állat nem egy tárgy, ami ha fölöslegessé válik, kidobok.Nyilván te nem tehetsz erről, nem azért írtam.
Sztem mondd el nekik, ha úgy gondolod, h szerető, megértő szülők, mert valahogy előbb-utóbb talán csak megtudják, pl. szülői értekezleten, és az igaz, h rosszabb, ha mástól tudják meg, vagy másképpen buksz le előttük, mint ha személyesen mondod el....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!