Nők! Sokat ront nálatok a helyzeten ha kiderül hogy a férfi az anyjával él együtt?

űbergáz. nyúlcipő.

Bármilyen ok is legyen, menekülni kell az ilyen pasitól. Egy férfi legyen független, ha csajozni akar. Amíg a mamával él, bármilyen okból is, kisfiú marad, anyuci pici fiacskája. Szánalmas.

Hát, egyszer már volt szerencsém egy "mama kedvencéhez" és köszönöm, az életben nem kéne mégegyszer.... lényegtelen, miért él a mamával, mert a mama ott van, és ha akar, ha nem, bele fog szólni az életünkbe, ez törvényszerű.

Most őszintén, egy 35 éves pasinál ez egészséges???

Tetszik ez a "mama-hotel effektus". A baj csak az, hogy az ilyen férfi később a barátnőjétől is ezt a hotel szolgáltatást várja. Főleg azért, mert egyedül semmit sem tud megcsinálni. Úgyhogy csak olyannak javasolható, aki nem barátot, férjet keres, hanem egy nagy gyereket.

Nálam mindenesetre nem sok jóra számíthat. Nálam elvárás, hogy valamit azért meg tudjon csinálni egyedül. Ne higgye azt, hogy az ebéd az asztalon terem. A tiszta ruha, meg csak úgy ott terem a szekrényben.

18 voltam, fiú 21. Nem aludhattam ott, oké, ő lakásuk...

Csak nyitott ajtóval lehettem náluk, anyuka 5 percenként bejött. Ha csak összebújtva talált minket, lehordott midnennek, hogy ő "nem tartja helyesnek". Amikor megtudta, nem vagyok szűz, elhordott midennek, mert házasság előtt szexeltem. Bejött, és felolvasta a Bibliából az ide passzoló részt. Amikor máskor mentem, apuka az előszobában várt, lek*rvázott, elzavart. Rá 1 héttel a 2 szülő közösen felkereste a házunkban anyámat (a tudtom nélkül), és átadtak neki egy levelet, amiben leírták, milyen szégyenteljes, hogy nem vagyok szűz - anyukám csak röhögött rajta. Összeköltöztünk, kedves mama kirúgatta a srácot, merthogy "nem neki való a munka, tanuljon csak". Aztán 2 hétig eltartottam a srácot. Akkor telt be a pohár, amikor mama megjelent a közös albérletünkben egy pakkal, hogy akkor ő ideköltözik, hogy szemmel tartsa a Jocókát!(!!!!)

Na akkor láttam utoljára mindkettőt...

Az én férjem is ilyen, én a második felesége vagyok.

Amikor megismerkedtünk, teljesen normális pasinak tűnt, és kb. fél év után összeköltöztünk. Nem voltunk már kamaszok, én akkor kb. 36 voltam 2 gyerekkel, ő nálam 5 évvel idősebb.

Én akkor kezdtem észrevenni a furcsa dolgait az anyukával kapcsolatban. Elkezdtem kérdezgetni, hogy mi is volt korábban, és kiderült, hogy 33! éves koráig lakott otthon, de ez még mind semmi, anyukával közös!!! szobában. Ez szerintem beteges, ezt meg is mondtam neki, amit ma már ő sem tart teljesen normálisnak.

Szegény férjem, se testvére, se közeli ismerőse akivel össze tudta volna az életét hasonlítani, ő úgy gondolta akkor, hogy ez a természetes.

Kiderült, hogy az előző házassága megromlásában nagy szerepe volt anyucinak, és sajnos megpróbálta a mi kapcsolatunkat is módszeresen aláásni, de ez nem sikerült neki. Azt hiszem most már elmondhatjuk 5 év együttélés, 1 év házasság és egy 2 éves közös gyermek után, hogy én jöttem ki győztesen, bár érzem, hogy mégy mindig jönne a harc anyós részről.

A férjem, így 5 év után kezd elszakadni az anyjától, kezd "lazább" lenni.

Voltak kötelező látogatások, esetek amiket az anyja elvárt és azt tűzön vízen át betartatott az édes kicsi fiával. Ezeket kezdi lazábbra venni a férjem, ami anyósnak nagyon nem tetszik, de kénytelen elfogadni, mert tudja, hogy ha elkezd megint balhézni, akkor csak neki rosszabb.

Csak egy esetet említsek:

Minden évben megyünk síelni, és az egyik éveben épp húsvétra esett. A férjem mondta, hogy az nem lesz jó, mert neki húsvét napján reggel 8-kor meg kell locsolni anyucit, tegyük át másik időpontra a síelést.

A nagylányt ekkora kértem ki a suliból, társasággal mentünk, így megmondtam, hogy mi pedig elmegyünk, te választhatsz. Vagy itthon maradsz locsolkodni, vagy jössz velünk és majd később bepótolod. Minket választott és óriási balhé lett belőle, mert még felhívni is elfelejtette anyucit a sítúráról, hogy "gondol" rá:)))

Azt hiszem ez volt a vízválasztó, ez volt az első bátor lépése amit meg mert tenni, holott tudta, hogy anyuci nagyon fog rá haragudni.

Azóta csak egyre lazábbul veszi az ilyen szintű kötelezettségeket. Tudom, hogy én vagyok anyós szemében a fekete seggű, aki elvette tőle az egy szem kicsi fiát, de nem érdekel.

Én nagyon kemény nő vagyok, velem nem lehet ujjat húzni, sajnos megedzett az élet és itt most hasznát is veszem.

Azért sokszor elmondom a férjemnek félig viccelődve félig komolyan, hogy ha tudtam volna azt, hogy milyen volt a gyerek és felnőtté válás kora, akkor lehet, hogy elgondolkozom azon, hogy őt válasszam e.

Viccet félretéve, érezhető rajta némi beteges viselkedés.

Azt is mondtam már neki, hogy ha még egyszer párt választok, az alábbi kérdéseket fogom feltenni:

-egyke e, meddig lakott otthon, milyen ételeket szeret, mit nem eszik meg, milyen elalvási szokásai vannak, stb.

Kedves kérdező, ha ilyen helyzetben van, jól gondold meg, mert nem egyszerű eset!

Nekem 3 gyerekem van, de úgy érzem, hogy 4-et nevelek, mert a férjem totális csőd ilyen téren, szinte a nulláról kellett kezdenem nála mindent!

Engem nem zavarna.

Biztosan neki sem kellemes ez a helyzet, csak a jelenlegi gazdasági körülmények között marha nehéz megoldani a külön költözést és egyébként is, ezer meg egy oka lehet, hogy valaki az édesanyjával él. Léteznek többgenerációs házak, miért ne élhetne egy ilyenben? Semmi gond azzal, ha valaki csak simán nem akar elköltözni. Miért élne magányosan, ha egyébként otthon elfér, olcsóbb is és jól kijön az anyukájával?