Komolyan így gondolja anyám, vagy csak úgy mondja (nem tudom miért)?

Én 4 gyereket neveltem fel.3 fiút(ebből ketten ikrek) és 1 lányt.Mind a négy gyerekem egy ördögfióka volt,és sokszor azon csodálkoztam,hogy miért nem hullott ki a hajam tőlük.

Amikor tizenévesek lettek,én is mondtam nekik,hogy nekem unokát ne hozzanak a nyakamra,mert bőven elég volt velük átélnem a sok dolgot.Én elfáradtam,és örülök,hogy már önállóak,felnőttek,és végre nyugisan élhetek.Nincs gyereksírás,gyerekzsivaj,gyerek marakodások,a sok játékok amibe mindig belelép az ember.

Amikor a lányom megszülte a fiú unokámat,én voltam a világ legboldogabb embere.Azt se tudom,hogy miképpen,hogyan járjak a lányom kedvében,és hogy kényeztessem az unokámat(természetesen normális körülmények között,és a lányom engedélyével)

Amikor arra kér,hogy vigyázzak a kicsire,sosem mondok nemet,mert örülök,hogy rám gondolt,tőlem kér segítséget.De másfelől annak is örülők,hogy külön lakunk..Így a jó--

ha komolyan is gondolja, akkor nem jobb így, hogy megmondta?

nem. ez érthetően nagyon fáj, még akkor is, ha később, amikor meglátja az unokáját, elolvad a látványától és mintanagyi lesz belőle. akkor is keserű szájíz marad utána a gyerekében. ilyet intelligens ember soha nem mond a gyerekének és nem is zárkózik el jó előre egy olyan kis lénytől, aki még meg sem született

Szerintem leginkább abból indulhatsz ki, milyen volt veled gyerekkorodban. Valószínűleg olyan lesz unokájával is.

Elég barátságtalan egyébként ez a beszólás. Soha nem mondanék ilyet, még mérgemben sem, pedig elég cincák az idegeim az enyéimtől.