Mennyire jellemző, hogy egy fiatal férfi más gyerekét akarja nevelni úgy, hogy ő nem gondolkodik sajáton?

Én is amikor elváltam a fiam 8 éves volt.A párom akivel összekerültem,imádja a fiamat.Valahogy mindig jól elvoltak.Mi együtt neveltük fel a fiamat.A páromnak teljesen természetes volt,hogy azért dolgozik,hogy a fiam jó iskolákba járhasson,mindene meglegyen.Nekem már 19 éves a fiam.Egyszer megkérdeztem a páromtól,hogy bántja-e,hogy nincs saját gyereke.Azt mondta,hogy végül is van egy fia akit felnevelt,és büszke rá.Sosem vágyott kisbabára,neki így jó ahogy van.31 éves a párom,de nagyon határozott abban,hogy nem kell neki kisbaba..(nekem sem)

Nálunk nincs gond ezzel,mert tudom,hogy nem fogja sosem megváltoztatni a véleményét.A gyereknevelésben benne volt,Át segített a fiam kamaszkorán is.Minden fontos eseménynél együtt voltunk--Voltaképpen a fiam is valahol az apjának tekinti,mert végig ő volt mellette..

A férfiak általában nem tudnak egy csecsemővel mit kezdeni. Nem kommunikál, nem lehet közös tevékenységet végezni vele.

Tehát egy "kész", már nagyobb gyerek igenis lehet neki előnyös. Gondolom tudnak közös programokat csinálni már.

Kedves kérdező!

Biztosan lehet ilyen férfit is találni. De az, hogy most így érez, semmi garancia nincs rá, hogy pár év múlva nem érez majd másként. Úgyhogy ettől ne tarts.

Az utolsó nagy hülyeséget mondott. Érett és tapasztalt lehet.

Én is úgy mentem férjhez, hogy volt gyerekem, imádják egymást, a férjem 40 felett van és már nem is igazán akar sajátot, neki talán így jobb ahogy most van. Egy ideig úgy volt, hogy lesz közös baba, de mivel nem estem teherbe, már nem gondolkozunk ezen. Ha jön jön, szeretettel várjuk, de emiatt biztos, hogy nem fog lelépni, ahogy a kedves utolsó fogalmazott. Az exem az lelépett, pedig sajátja volt a gyerek...na, képzeld ilyen is van!