Nem érdemes élnem. Érez még valaki így?
Kilátástalan helyzetemben már az öngyilkosságon gondolkozom.
Fiatal vagyok, pályakezdőnek számítok. Viszont munkám nincs, segélyen élek, a családommal nem tartom a kapcsolatot (élnek de nem találkozunk, nem is érdeklem őket, pedig szükségem lenne rá, és tuják, h nincs munkám, semmim, mégis hagynak éhen halni).
Van egy barátnőm, aki az egyetlen ember az életemben akiért még érdemes élnem.
De ha nem találok munkát hamarosan feladom úgy érzem. Céltalan az életem, nem érzem fontosnak magam. Legszívesebben tanulnék, van célom mi akarok lenni, csak hát a családom cserben hagyott, tehát erről le kéne tennem, hisz ha tanulnék még az a kis segély se járna ami most.
Másik dolog pedig, ha találnék is munkát, annak is mi értelme, ha nem olyan, ahol lenne előrejutási lehetőség, ahol csak szenvednék? Ahol nem érzem jól magam.
Úgy érzem sehogy sem jó most.
Más is van így ezzel?
Azt nem kalkulálod bele, hogyha tanulnál, egy rakás ösztöndíjban és támogatásban részesülhetnél...
Szóval, elmondom, mi a helyzet: adott egy önsajnálatban fürdő fiatal srác, aki nem tartja a kapcsolatot a családjával, viszont elvárja, hogy azok kinyalják a fenekét, holott elvileg felelősségteljes, felnőtt emberről beszélünk, aki képes gondoskodni magáról. Azt hiszed, más élete tökéletes?! Hát közlöm, hogy NEM! Azt hiszed, minden egyetemistát támogat a családja? Hát, közlöm, hogy NEM! De nekik van annyi vér a pucájukban, hogy kezdjenek magukkal valamit: korán végeznek a vizsgaidőszakkal, aztán mennek dolgozni, nyáron dolgoznak (idénymunka, akár mosogatás a gyorsétteremben, szórólapozás, bármi, amiből van egy kis pénz), szorgalmi időszak alatt tanulnak, hogy a vizsgaidőszakjuk könnyebb legyen, és ösztöndíjat kapjanak. Olcsó lakás = kollégium, jövedelem = ösztöndíj = jó eredmények = tanulás. Öneltartóként, ha elég csóró vagy, akár az egyetem által biztosított szociális támogatásban is részesülhetsz (bár ez többnyire az erősen idézőjeles, macbookkal és iphone-nal járkáló "hátrányosok" privilégiuma). Ha én, lány létemre képes voltam rá, hogy több száz kilométerre a családomtól a magam erejéből újrakezdjek mindent a nulláról, talán neked sem túl nagy megerőltetés. Hozzám képest annyi előnnyel indulsz, hogy neked van miért felemelned a feneked, és lépned: ott a barátnőd, akinek a valószínűleg benned is meglevő (létezik egyáltalán?) férfi büszkeség bizonyítani akar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!