Alig találkozunk párommal! Elegem van! Mit gondoltok?

Ha 2 év alatt nem változott akkor nem is fog. És az milyen dolog már, hogy beosztja mikor találkozzatok??

Ha szeretjük a másikat akkor mindig tudunk rá időt szakítani, ha nem is napi szinten, de min 3 napot egy héten.

Párom napi 13 órát dolgozik, mikor haza esik hulla fáradt, így nem várom el, hogy leutazzon hozzám (40 km lakunk egymástól) így én alszok náluk.

Nálatok nem lehetne megoldani, hogy te mennél hozzá aludni, vagy fordítva?

De végül is én úgy "látom", hogy minden egyéb fontosabb, mint te! :(

Hajrá, sok sikert!

Már ne haragudj, de ez tényleg önző dolog! Nem sajátíthatod ki a párod annyit szán rád a szabadidejéből amennyit akar. Persze finoman lehet neki jelezni, hogy neked ez nem esik jól! Beszélgethettek arról kívántok e tenni valamit ennek érdekében vagy ő ezen túlmenően nem hajlamos a kompromisszumra. Amennyiben így van, nem kötelező szenvedned. Szakítasz vele és a dolog le van zárva. Tudom kissé nyersnek tűnik ez a megfogalmazás de a szeretetet és a törődést nem lehet kierőszakolni! Az vagy jön vagy nem.

Üdvözlettel: Mike

Még annyit fűznék hozzá:

Nem tudom milyen a kapcsolatotok, de ne hagyd, hogy a párod irányítson! Ha úgy érzed áldozatokat hoztál érte ezentúl ne tedd meg. Sose adjál többet mint ő neked.

Szerintem mindenki érdekében hagyni kéne ezt a kapcsolatot.

Egy példa: a párommal mikor megismerkedtem, nem párkeresési célból, hanem egy egyesületbe kerültünk, még volt vkije. Ő sportoló volt, a bnője egy hétköznapi lány. Aztán köztük vége lett, mert semmit nem csináltak együtt, csak max otthon megnéztek egy filmet. Mi összejöttünk. Mindketten sportőrültek vagyunk, de együtt. Heti 3 közös edzés, emellett járunk még különböző sport kapcsán csomó helyre, együtt, ezek alatt gyönyörű helyekre megyünk, és az élmény közös lesz.

Szóval mire 2 éve együtt voltunk, rengeteg közös szép élményünk volt, és ezt heti 1 nappal nem tudtuk volna elérni.

Én valószínű szakítanék vele, mert nem szeret, az utolsó helyen vagy nála csak kell neki valaki, hogy megkapja, azt, amit egy barátnőtől meg lehet kapni.

Hidd el, ha szeretne akkor összeköltöznétek, meg legalább úgy szerezné a napjait, hogy tudjatok találkozni, többször, mint heti 2x- pár órára...

Nekem volt hasonló kapcsolatom, úgyhogy abszolút megértem mit érzel. Nálunk is ugyanez volt, hogy én "hisztizek", de ez nem hiszti, hanem normális ember igény, hogyha párkapcsolatod van, akkor azt akarod, hogy a párod részese legyen az életednek, hogy legyenek közös élményeitek, és ne heti pár órában merüljenek ki a találkozások...

Én még annyit tudok javasolni neked, de csak próbaképp, hogy te is hasonlóan légy elfoglalt, hátha akkor észbe kap. Legalábbis, ha tényleg szeret, és időben feleszmél, akkor rájön, hogy változtatnia kell. Úgyhogy szerintem egy ideig ne keresd őt, semmilyen formában, ha pedig majd ő keres, akkor találj magadnak kifogásokat (próbálj elfoglaltnak tűnni, ahogy ő, akkor lehet rájön, mennyire gáz, hogy ő van az utolsó helyen és minden más fontosabb).

Ha ez se működik, mert elfogadja, hogy dolgod van, és ő se keres, akkor tényleg hagyni kell....

Az ilyen embereknek szerintem a személyiségükből kifolyólag is első önmaguk, meg hogy megvalósítsák magukat (hobbi, sport, munka által...), utána esetleg jöhetsz te ...

az elején lepasszolnám azon a számomra kitűzött heti egy napon, hogy "csibike, nem érek rá, mert a barinőimmel talizok, tudod, hogy ez jár nekem is". Aztán meglátnád, mennyire vagy fontos neki, hajlandó-e változtatni.

Aztán, ha Ő elkezdene hisztizni, akkor úgy kivágnám, mint a macskát....lesznek egy házasság életében nehezebb akadályok is, mint a láthatás, amit le kell küzdeni, akkor mi lesz?!

Fiúismerősöm anyukája eltörte a lábát, kicsi fiacskája ahelyett, hogy otthon segített volna, elment a haverokkal focizni. Anyukája fél lábon ugrálva készítette neki a kaját, hogyha kicsi fiacskája hazajön éhesen, a tányéron legyen. (egy ilyennek gyereket szülni ???!!!! NA, NEM!!!!)