A családom sem ismer igazán. Ez így rossz?
Én valamennyire kettős személyiségnek látom magam (nem vagyok skizo leszögezem).
Kívülről egy visszahúzódó, csöndes, jókislány vagyok, így ismer mindenki. De közben meg ez csak az egyik oldalam. Mert pl sokszor olyan gondolataim vannak hogy hűűű, meg ha nem félnék a következményektől leosztanék mindenkit, szeretek táncolni de ki sem nézi belőlem senki. Szóval kívülről egy nyuszi vagyok, de belül meg egy oroszlán :D
És ezt a kettősséget egyedül a szüleim ismerik, még a többi rokonom sem...Ez így rossz?
Félsz önmagadat felvállalni mások előtt, álcázod magad, mint egy kaméleon.
Neked ez rossz?
Hátrányod tuti lesz belőle, mert ha megszereti valaki az álarcodat, nem biztos, hogy a mögötte lévő személyt is fogja kedvelni. Meg lehet gyanakodni fog, hogy nincs-e még egy és még egyálarc...
Nézd, szerintem ez normális.
Legalábbis velem mindig úgy volt, és ma is az van, hogy nem szeretek új embereket megismerni, ezért nagyobb társasággal, ismeretlenekkel általában szófukar vagyok, nem mosolygok, előjön belőlem a cinizmus. Sokan mondták, hogy lenézőnek tűnök, és nem mernek odajönni hozzám.
Viszont a barátaimmal meg egy csupavigyor, mindenkit ölelgető pozitív ember vagyok.
Kit érdekel, mit gondolnak a rokonok? Nem állatkínzós képeket teszel fel. Az ember változik, pláne a te korodban. (Ha jól sejtem a korod.)
A lényeg az, hogy tedd azt, amit szeretsz, és ne az érdekeljen, hogy ki mit néz ki belőled, mert akkor nagyon szomorú életed lesz, ha mindig másoknak akarsz megfelelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!