Hogyan kellene viselkednem? Neki van igaza és tényleg fura, antiszociális vagyok?
Nekem egyáltalán nem tűnsz antiszociálisnak, szerintem egyszerűen csak barátot kéne váltanod. Ez kötözködés.
Nekem soha senki nem mondta hogy antiszociális vagyok, pedig ilyen téren inkább kiérdemelném ezt az "elismerést".
Nem nézek semmi hülyeséget a tévében, nem divatzenét hallgatok, nő létemre nem kísérem a divatot, nincs semmi női témám.
De ugyanígy hidegen hagy mindenféle közéleti téma is.
A művészetről, könyvekről, általam kedvelt zenéről nem tudok a párom ismerettségi körében senkivel beszélgetni, így nem is nagyon beszélek senkivel.
A gyárilag csökkentett IQ-val rendelkező "cicababáknak" a közelségét sem bírom elviselni, és mivel a párom haverjai csak ilyeneket hajkurásznak, áhh.
Ha olyan összeröffenésről van szó, ahol ilyenekkel kéne jópofiznom, el sem megyek.
Ezért én is kaptam már letolást, de talán ez még érthető :)
2. válaszoló vagyok.
Hát még annyit tudok hozzáfűzni, 21 éves vagyok, kb. olyan 4 éves korom óta koccintok gyerekpezsgővel (most is inkább azzal, nem vagyok nagy alkoholista, és a pezsgőt sem szeretem :))... de eddig mindig a poharamat néztem koccintás közben, és senkinek nem volt ellene kifogása.
Nem is értem, miért kéne a párodon kívül bárkivel szemezni koccintás közben... hát, hová jut ez a világ :D
Látom így hajnalra nagyon ráálltam a koccintás szóra :D
Egyébként ne foglalkozz a csajjal, amiket eddig írtál róla, ő sem lehet egy agytröszt.
Ha nem kedvel, hát nem kedvel. Ne vedd magadra :)
Megértelek,engem is állandóan azzal piszkál a barátom,hogy túl csendes és visszahúzodó vagyok,meg alig beszélek.
Pedig ez nem igaz,de olyan haverjai vannak akikkel nem találok közös hangot,az egyik egy beképzelt drogot használó milliomoscsemete,a másik egyszerre 3nőt tart 30évesen.
Egyszerüen nem tudok miről beszélgetni velük,de azért próbálkoztam.
A családjával az elején tényleg nagyon visszahúzodó voltam,de ez is azért volt mert az elöző barátom családja minden ok nélkül utált és nem tudom egyszerüen akkora nagy feszültség volt bennem az elején,hogy megfeleljek,hogy leblokkoltam.
E
Véletlen elküldtem:D
Szóval ez mára feloldodott oly annyira h múltkor egy családi összejövetelen az egyik rokon megkérdezte,hogy én mindig ilyen sokat beszélek -e,mert kb. be nem állt a szám,de úgy látom a barátom ezt nem veszi észre,mert még mindig azzal piszkál,hogy túl visszahúzodó csendes vagyok,csak azért mert nem beszélek sokat a barátaival.
Lehet a te barátodnál is igy van,nem birja elfogadni,hogy nem jössz ki az ő barátaival és egyszerüen nem találod velük a közös hangot,és ez bántja,aztán könnyebb rád húzni azt,hogy Te ilyen antiszociális vagy vagy akármi.
Köszönöm szépen mindenkinek hogy írtatok! Én a normális barátaival el tudok beszélgetni, még a múltkor mondta is hogy két szaktársára féltékeny is volt hogy elnevetgéltem velük, szóval nem értem mi baja van. Ha valakivel elvagyok az a baj ha nem szólok hozzá akkor meg az. Az anyja és a férje szeretnek engem, az anyja mindig mondja hogy miylen jó hogy ilyen aranyos barátnője van a fiának meg örül neki hogy nem olyan vagyok hogy leülök és csendben vagyok hanem beszélgetek stb.
Az apjáék mindig beszólogat pl. hogy 3 testvérem van és egyszer azt mondta hogy ha eltűnnék vagy valami lenne akkor nem is hiányoznék a szüleimnek mert itt van helyettem a többi tesóm. Egyszer azt hiszem téli szünet volt és elindultunk hazafelé, eljutottunk az utca feléig és a barátom rábeszélt hogy maradjak náluk még egy napot és majd másnap hazamegyek mert már úgy is sötét van kint meg hideg,felhívtam a szüleimet hogy nem baj ha maradok még egy napot, visszamentünk hozzájuk mire a barátnő elkezdett hisztizni hogy milyen neveletlen vagyok hogy csak úgy visszajövök anélkül hogy meg se kérdeztem meg már amúgy is elindultam haza és milyen szüleim vannak hogy csak így megengedik hogy ott aludjak másnál, pedig már majdnem 18 éves voltam. Szóval akár hányszor ott vagyok mindig beszól valamit, egyszer azon is kiakadt hogy elmentünk a barátnő anyjához,ott volt az összes lehetséges rokon egy kis nappaliban/ebédlőben amit szinte a nagy asztal foglalt el ,ott voltunk ennyien, megebédeltünk, még beszélgettünk..hát én is próbáltam hozzászólni a dolgokhoz de inkább csak a barátommal meg az öccsével beszélgettem,mutattak fényképeket, eltelt az idő, mondtam hogy most már mennem kell hogy elérjem a vonatot, felöltöztem mert tél volt és nem akartam még bemászni az asztalra hogy külön-külön elköszönjek mindenkitől ezért az ajtóban álltam hogy ne menjek be a "koszos" csizmámmal és onnan köszöntem el tőlük. Utána hallottam hogy a barátnő ezen is kiakadt hogy mért nem mentem oda mindenkihez külön és köszöntem el puszi kíséretében mindenkitől. Elmeséltem anyukámnak hogy milyen a barátom apjának a barátnője, anyukám írt neki egy e-mailt hogy sajnálja hogy a lánya nem köszönt el mindenkitől és hogy még nem rég csak úgy megbeszélés nélkül visszamentem hozzájuk,elnézését kéri ha gondot okozott hogy 1 nappal tovább ott maradtam stb., mire a barátnő semmit nem válaszolt. Hát akkor ki is a neveletlen...
Most szilveszterkor már nem is próbálkoztam neki megfelelni,már szinte meg se mertem szólalni,behívtak szaloncukrot enni, ha kérdeztek válaszoltam de magamtól nem nagyon akartam beszélni nehogy valami olyat mondjak ami nekik nem tetszik, de még így is beszólt a koccintás miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!