Mit tegyek? Szóljak, vagy ne szóljak?

Ha egy picit megnyugtat, az enyémek is ilyenek (főleg apám), bár én nem vagyok se férjnél, se gyerekem nincs, de minden más tekintetben ugyanez a szitu, én még velük élek, de semmi nem jó, amit csinálok, sőt, egészen pici gyerek korom óta ez van. Öcsém pedig bármit megtehet egy rossz szó nélkül. Tudom, hogy rosszul esik, nekem is rosszul esik, amit az enyémek művelnek. Próbáld függetleníteni magad tőlük, én is arra törekszem.

Amúgy anyai nagymamám dettó, és anyut is nagyon zavarja, hogy a 2 másik testvérének (mindkettő orvos) kinyalja a fenekét, anyuval meg (aki tanítónő) akkor is kinyalatja a fenekét, ha anyu látogatóba megy 1-2 napra.

Nem hiszem, hogy az ilyen emberek megváltoznak, így én nem is reménykedek, így kicsit kevésbé fáj.

Persze, nyugodtan szoljal. Nincs ebben semmi. Amit ide leirtal, nyugodtan talald nekik.

Nem fogod oket megvaltoztatni. Semmi nem fogja oket megvaltoztatni, a szuleid ugylatszik tulsagosan is onzoek, sajat magukat szeretik csak. De gondoljak, ugyis ti orokoltok majd, ha ok mar nem lesznek. De a foldekbol ok mit elveznek? Azokat miert nem adjak el a penzt miert nem adjak nektek? Kiadjak a foldeket berbe, vagy ok muvelik? Mindegy. Szerintem mindenkepp beszeljel a szuleiddel, akkor megkonnyebbulsz. Segiteni nem fog ugyan a beszelgetes, mert ok azt latjak helyesnek, jonak amit csinalnak, amit ahogy ok gondolkoznak.

En is tudnek meselni neked, nalunk mi ujsag van...

Az anyosod elott viszont le a kalappal, szeresd es tiszteld te is ot nagyon, es segisetek neki, o egy igazi anya, egy josagos asszony aki szeret benneteket!:)

Ez általában azon múlik, hogy ki milyen mintát hozott otthonról, vagy milyen minta szimpatikus neki. Az én anyukám pl úgy képzeli, hogy a fiataloknak kell, illik támogatni az idős szüleiket még akkor is, ha amúgy nem szorulnak támogatásra. A férjem nagymamája meg olyan típus volt, hogy az utolsó fillérjét is az unokákra, dédikre költötte, mert Ő akkor volt boldog, ha adhatott. Az anyukám folyton azokkal példálozik, ahol a gyerek jómódú és segíti a szüleit és meg sem akarja látni, hogy ez nem mindenhol van így. Én teljesen önálló vagyok már rég, mégis zavar, amikor folyton szembesülök az elvárásaival. Az öcsémet állandóan terrorizálja lelkileg, sajnos sikerrel. Szinte nincs olyan nap, hogy ne menne haza a szüleinkhez, pedig már 8 éve házas. A házasságának kifejezetten árt ez, mégsem képes ellenállni.

Egyik ember ilyen, a másik olyan, de ha beolvasol anyukádnak, max besértődék, de amit nem akar, azt nem fogja meghallani, meglátni.

Szerintem csak akkor szólj, ha úgy érzed érne valamit. Most azért, hogy nehezteljenek Rád vagy követelőzőnek találjanak és közben semmit nem érsz el, azért nem biztos, hogy megéri idegesíteni magad. Persze finoman megjegyezheted, hogy ezt a másik mamától kapta a gyerek stb, hátha leesik Nekik.

Ne haragudj, hogy ezt írom, de úgy tünik nálatok is érvényes, hogy valakinek minél több van, annál jobban félti!

Egyértelmű, hogy rosszul esik Neked ez az egész, de sajnos megváltozni nem fognak és szerintem a kényszerből megvett ajándék sem olyan, mint ha szívből jönne. Legyen szó akár több 10ezres ajándékról, akár csak egy túrórudiról.

Minden jót Nektek!