Mit tegyek, hogy ne tűnjek szívtelennek?

Három héttel ezelőtt elhunyt a dédnagymamám. Ő a családunk oszlopos tagja volt, mindenki rá támaszkodott, amikor valakinek valami problémája volt, ő segített. Anyámat is ő nevelte fel, és 10 éves koromig engem is,mert anyám nem igazán törődött velem. Ő volt az, akit tényleg nagyon szerettem a családból, rengeteg mindenben hasonlítottunk, mindenhova vele akartam menni és egyszerűen imádtam. Amióta meghalt mindenki magába zuhant és gyászol. Én úgy tudtam meg, hogy meghalt, hogy anyám bejött az iskolámba és elmondta... azt akarta, hogy menjek haza,de én nem szerettem volna, ezért maradtam. Ekkor láttam anyám szemében, hogy úgy veszi, mintha nem is érdekelne az egész. Majd egy héttel ezelőtt megkaptuk a hamvakat. Én teljesen nyugodtan oda mentem az urnához néztem egy ideig, majd elmentem. A családom többi tagja viszont rögtön sírva fakadt... Mindenki ferde szemmel néz most rám, mert szerintük én nem szerettem eléggé és tiszteletlen vagyok, mert nem sírok. De nem tudom nekik elmondani azt, hogy azért nem, mert még a dédnagymamám tanított meg arra, hogy amikor a családban mindenki szomorú egy embernek kell maradnia, akire támaszkodhatnak... És most ez van. Annak ellenére, hogy szívtelennek tartanak, sokan a családból engem hívnak, hogy elmondják mennyire rosszul vannak lelkileg, meg hogy mennyire bánják, hogy nem töltöttek vele több időt. Én csak hallgatom és próbálom őket vigasztalni, de van, amikor olyanokat szólnak,hogy: "de neked csak a dédnagymamád volt és csak 16 évig ismerted,mi meg már sokkal régebb óta, szóval nekünk jobban hiányzik" és a múltkor megkaptam, hogy "Nincs szíved, hogy nem kapsz síró görcsöt?". Pedig van... aludni alig bírok, órákon a figyelés se nagyon megy...

Egyszer már próbáltam elmondani, hogy miért nem látszik, hogy ennyire ki vagyok borulva, de az lett a téma, hogy annak mennyire hiányzik,akinek el akartam mondani... és így nem tudtam. Tegnap este szó volt erről, és anyám ezt mondta: "Jó, hogy feketébe jársz,mióta meghalt... de biztosan elszomorítod, azzal, hogy nem sírsz miatta."... ez nekem nagyon rosszul esett. Nem tudom miért nem értik meg, hogy attól mert előttük nem sírok, attól engem még ugyanúgy megvisel és az, hogy ilyeneket a szememre hánynak csak rátesz egy lapáttal... Mondtam anyámnak, hogy én arra gondolok, hogy ahol most van, ott biztos jobb neki... Mert nem kell félnie a haláltól(ettől nagyon tartott szegény).

*16 éves lány*