Anyu semmit nem hajlandó megengedni, nem hagyja hogy én döntsek! Mit tehetnék? (részletek lent)

Zenét tanulni nem csak zenei szakközépben lehet, hanem iskola mellett is, különóraként.

Nem tudom, hová szeretne anyukád beiratni, gondolom, olyan suliba, ami vagy civil (tehát nem zenész) végzettséget ad, vagy gimibe, ahonnan aztán bárhova tudsz érettségi után jelentkezni.

Miért ne fogadnád el? Tekintsd kihívásnak, hogy nem a suliban, hanem mellette tanulsz zenét, aztán, ha négy év alatt esetleg más is megtetszik, csak nyersz azzal, ha olyan suliba jársz, amiből abba az irányba is tudsz menni.

Szerintem csak azért, mert anyukád javasolja, nem érdemes élből elutasítani ezt a dolgot, fontold meg, nem tűnik rossz ötletnek. Végülis te magadnak biztosítasz többféle lehetőséget a jövőre nézve.

Aztán ha mégis zenész akarsz majd lenni négy év múlva is, akkor még mindig lehetsz az is.

Jajj istenem:(Sajnálom nagyon.Annak idején rám is rámerőltettek egy elit gimit,noha én a kéttannyelvűbe szerettem volna menni.Aztán az egyetemre se oda mentem,ahova szerettem volna,mert megmondták hova jelentkezhetek csak :(

Nem tudok igazából jót mondani.Nem lenne jó,ha sima gimnáziumba jelentkeznél,ahol majd érettségizhetsz és közben pedig eljársz zeneiskolába is?Vagy zenetanárhoz heti 2-3-4 alkalommal?

Figyelj jobban jársz ha beletörödsz abba amit anyukád szeretne és odamész.

Nekem is volt ilyen problémám amikor 'ott voltam' ahol te.

De nekem alá se írták azt a papírt. Csak az ő döntésük számított. Hidd el jót akar anyukád. Végezd el azt a középiskolát ahova akar küldeni. Majd ha leteszed ott az érettségit és még mindig ezt akarod elmehetsz zenésznek.

> zenei szakközépbe szeretnék, mert nekem a zene az életem,

A zenéből tényleg nem fogsz megélni...

Lehet, hogy kioktatásnak fogod venni a soraimat, de tudhatod, hogy szeretetből írom:

1. A felnőttek nem feltétlenül korlátozni akarnak, amikor valamit nem akarnak engedni, hanem - jó esetben - azért teszik, mert látnak valami olyat, amit te még - az élettapasztalatod hiánya miatt - nem. Itt jön a bizalom kérdése: elhiszed-e ezt neki vagy nem.

2. Az élet kompromisszumokkal működik. Lehet ezzel vitatkozni, de ezzel csak azt éred el, hogy betöröd a fejed az élet falaiba.

Azt kéred, segítsünk. Egy tanáccsal tudok segíteni. Üljetek le édesanyáddal, mondd el neki, hogy te mit szeretnél, mit miért szeretnél, kérdezd meg, hogy ő mit miért szeretne, és kössetek kompromisszumokat, azaz fektessetek le feltételeket, amiket neked ahhoz teljesítened kell, hogy ő bízzon benned. Az nem működik, hogy te elmondod, mit akarsz, ő biztos benne, hogy tönkre teszed vele az életed, és te ennek ellenére eldöntöd, mert ez szerinted így jó és kész. Nagyon sok gyerek úgy nő fel, hogy a szülei nem törődnek velük, és ezért kerül padlóra az életük. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy milyen jó neked, hogy semmit nem tehetsz meg, amit szeretnél, csak azt, hogy önmagában véve az akarat bölcsesség nélkül nem sokat ér. Sok sikert, remélem, jól jössz ki a dologból!

Ezek alapján, amit írtál nekem egyáltalán nem az szűrődik le, hogy anyukád rád akar erőltetni mindenáron valami mást, amit te nem akarsz, csak azért, hogy boldogtalan legyél. Egyszerűen csak, te 14 éves vagy, neki pedig szélesebb a látóköre, mint a Tiéd. Azt, hogy nem vagy hajlandó figyelembe venni mások jó tanácsát és nem hallgatsz semmire lehet, hogy érdemes lenne nem " rossz tulajdonságnak" elkönyvelni, hanem megpróbálni változtatni rajta. 14 évesen most úgy gondolod, hogy zene iskolába akarsz menni, ha ez nem változik később sem, akkor sokkal előrébb lennél, mintha egy gimnáziumba mentél volna, viszont ha meggondolod magad és mégsem a zeneiparban akarsz dolgozni, akkor baromi nehéz lesz elindulnod. Egyetértek az előzőkkel, szerintem is menj el egy gimnáziumba és mellette vegyél magánórákat.

Szerintem érdemes lenne elgondolkoznod azon, hogy miért nem bízik meg benned anyukád. Gondolom nem beszélgettek semmit, meg ez az élből elutasítás sem azt igazolja, hogy a továbbtanuláson kívül elfogadnál tőle bármit is, én megértem, hogy miért csinálja ezt anyukád, pedig én is csak 18 vagyok ..

Szerintem is hallgass anyukádra.

Laktam együtt pár éve egy zenész lánnyal, zongorista szakon tault az egyetemen. Iszonyúan tehetséges volt, rengeteget gyakorolt (hála a jó égnek, nem otthon :D), nagyon szerette, amit csinál. Lement az 5 év, és rájött, hogy nem kap munkát. Dolgozott egyetem mellett egy pici faluban, mint zongora tanár, de onnan kitúrták, mert kellett másnak a hely. Szóval nagyon nehéz elhelyezkedni, legyen bármennyire ügyes az ember.

Anyukád nem akar neked rosszat. Megértem, hogy szabadlelkű vagy, meg miegymás, mert ebben a korban mindenki ilyen. Inkább hallgass anyukádra, mert nem akar neked rosszat, hidd el.