Mit csináljak? Van rá esélyem, hogy megváltozik a párom és egy boldog család leszünk?
31 hetes kismama vagyok és teljesen kikészültem.
A párom kb. 1 hete teljesen kicserélődött.
Délután 4-kor megjön a munkából, hazamegy (a szomszédban laknak a szülei) és este 10-11 között jön át, szinte csak együtt alszunk, hétvégén is egyedül vagyok egész nap.
Beül a számítógép elé és fel sem kell estig.
Biztos vagyok benne, hogy más lányokkal cseverészik, ettől teljesen kivagyok.
Az öcsémmel dolgoznak együtt, tőle tudom, hogy miket mondd rólam, rólunk.
Pl. hogy nagyon érik nekem a pofon (pedig mindent megcsinálok neki, kaja van mire jön, max. a netet hozom fel neki),...
Van olyan lány, akinek ő kell és neki is ő, és fordítva, hogy én is kellenék másnak és nekem is más...
Nem értem ezek is hogy jönnek elő mikor a közös kisfiúnk lassan megszületik.
Azt mondogatja, hogy semmi közöm hozzá, hogy mit csinál, mire költi a pénzét, mert még az anyja sem mondhatja meg neki.
Mit csináljak? Teljesen kivagyok!
Van esély, hogy a baby megváltoztatja?
Ezek hallatán nem hiszem már, hogy szeret.
Segítsetek!
Más is van hasonló helyzetben???
válasza:Én 22 hetes kismami vagyok és nekem sem rózsás a helyzetem. Nálunk nincs számítógépes gond, vagy anyuci, "csk" munkamánia. Terveztük a kicsit, de amikor pozitív lett a teszt, meggajdult. Szerette volna is, meg nem is. Azt mondja, fél a felelősségtől és egy gyerek milyen sokba van. Mondjuk én még szerencsésebb vagyok abban a tekintetben, ha késő este hazajön, akkor kedvesen szól, mögémkucorodik, de volt már itt is olyan beszólás, hogy "Ha nem tetszik, lehet menni". Aztán mikor bepipulok, s eldöntöm, hogy itthagyom, mindig bepánikol és állítja, hogy megint nem gondolta át, mit mondott. Akkor megint megnyugszok.
Majd jön a köv. alkalom, amikor azzal cseszeget, hogy azért mert terhes vagyok, még mindent csinálhatok (pedig SEMMIBŐL nem húzom ki magam, kivéve a cipekedést!). Ilyenkor megint balhé, megint kibékülés.
Sajnos az ő szülei elváltak, anyukája teljesen egy ingerszegény környezetben nevelte, nem sok szeretet kapott. S béküléskor mindig azt mondja, hogy ne haragudjak, ha nem tudja úgy kimutatni az érzelmeit, mint kellene.
Dilemmában vagyok én is, és naiv módon még reménykedek. Akkor ez nem fog javulni?
Kedves Kérdező! Nagyon együtt tudok érzeni Veled, nagyon nehéz a döntés, hogy kilépjünk egy kapcsolatból. Pláne, ha nem a Te házadban laktok. Úgy talán könnyebb lenne "ráijjeszteni".
Csak annyit tudok tanácsolni, hogy próbálj meg nem idegeskedni, mert az a Babónak sem jó! Bár az agynak parancsolni nagyon nehéz...
Már 6. éve vagyunk együtt a párommal, de nem vagyunk házasok.
Az elköltözés dolog nem megy, mert szomszédok vagyunk.
Apukámmal és az öcsémmel élek, az ő szülei, testvérei pedig egy házzal arrébb.
Vagyis ez kilőve.
Igazából ő nem veszekszik, ha összekapunk, akkor is jön legkésőbb este.
Nem tudom, hogy én reagálom-e túl a dolgokat, mert ha vita van, akkor miattam.
Nem tudom elviselni, hogy netezik és nem velünk van.
Arról nem is beszélve, hogy vajon kivel beszélget stb.
Nálunk is van net, mégis otthon használja az ővékét, gondolom nem véletlenül.
válasza: válasza:A gyerekvállalás közös döntés volt? Vagy csak úgy véletlenül jött? Vagy Te felvetetted, ő belement de inkább csak a Te kedvedért, mint belülről fakadóan?
Nem mindegy egy férfi hozzáállásában!
31 hetes terhes vagy. Szex mióta nincs? És meddig nem is lesz még?
Ez a tudat se mindegy egy férfi hozzáállásában!
Az ő számára nem ugyanaz az élmény a terhesség, mint Neked!
Amikor még minden rendben volt, megbeszéltétek ezeket a dolgokat, vagy csak úgy éltetek és elértetek idáig?
Ha megbeszéltétek, akkor mi volt a véleménye és a hozzáállása kettőtök kapcsolatához és jövőjéhez?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!