Szerintetek is nekem van igazam?

Az exbarátommal álomszerű volt a kapcsolatunk. Figyelmes volt, lovagias, megértő. Ám fény derült a kis titkára. Amikor emlegettem az összeköltözést, mindig kitért valamivel. Úgy döntöttem, meglepem őt. Sütöttem neki sütit és átvittem neki. Na ki nyitott ajtót? Egy csinos kis szőke, aki épp hogy magára kapkodta a ruháit (látszott, mert félre volt fordítva a szoknyája és a pólója is csálén állt). A barátom megpróbálta menteni a menthetőt. Adtam neki esélyt, hogy kimagyarázza, de csak olyan érveket tudott felhozni, mint pl.: csak jött takarítani meg ilyenek. Aztán amikor látta, hogy nem hiszem el, rám üvöltött, hogy miért nem kérdezem meg, mikor jöhetek őt meglátogatni. Én meg tökre kiborultam és elindultam haza. Tőle pár méterre voltam, de még utánam üvöltött, hogy szakít velem, mert ilyen bunkó és k*rva vagyok! Erre én mondtam neki, hogy majd találok mást helyette. Ő azt feleli, hogy a szőkével már két hónapja együtt vannak, majdnem 3 hete költözött be hozzá és a szőkécske soha nem tenne ilyet. Kéredztem, hogy mit. Erre ő: hogy rá török, amikor nem tudja, meg hogy megsértem a magánszféráját. És hogy tapintatlan vagyok. Onnantól fogva már nem akartam látni őt soha többé. Nagyon szerettem és fájt, hogy ezt tette. Ugye, hogy nem én vagyok ezért a hibás?