Tévedek vagy igazam van?

A férjem szeretné elköltöztetni a 18 éves lányát az anyjától, mert a hölgy eléggé kikészíti a lányt.

Először szóba került, hogy veszünk egy akkora házat, ahol le tudunk különíteni egy részt a lánynak, így együtt is vagyunk, de nem is zavarjuk egymást (tekintettel a korára is). Mondtam, hogy benne vagyok, úgyis tervben volt egy ház, ez most előre hozná.

Másnap a férjem felvetette, hogy inkább albérletet fizetne a lányának.

Itt szúrnám be, hogy közgazdász vagyok és az üzleti életben mozogtam, többek között ingatlanforgalmazással is foglalkoztam, a szemléletmódomban is helyet kap a gazdálkodás (=hülyeségekre ne b...unk el pénzt, ha olcsóbban is ki lehet hozni).

Visszakérdeztem, hogy miért ez az új ötlet, hiszen az első jobbnak hangzott, a lánynak se volt kifogása ellene. Ha egyetem miatt költözne, akkor úgyis kell albérlet, addig nem gondoltam gazdaságosnak erre is pénzt fordítani.

A férjem itt leteremtett, hogy ne akarjak rosszat a lányának és ne a saját érdekeimet nézzem. Vettem egy mély levegőt és nem bőgtem el magam, mint egy oroszlán, bár igény lett volna rá.

Soha, semmibe nem szóltam bele a lányával kapcsolatban, korlátlanul mehet a pénz neki, egy rossz szavam nem volt rá (okom sincs rá, jóban vagyok vele).

A kérdés nem a lánya miatt volt, hanem tudni szerettem volna, hogy mi az oka az ötletnek, mi szól mellette/ellene, ennyi. Ha már hosszúváton több milliót invesztálunk valamibe, akkor az legyen átgondolva, írjuk össze a költségeket és ha az egyik drágább, a másik olcsóbb, akkor miért a drágábbat válasszuk?

No meg az ingatlanos múltam miatt már "ki lett adva", hogy én intézzem az ingatlanokkal kapcsolatos dolgokat (eladás, bérlés, vásárlás, tárgyalás). Illetve beszállnának a családok is. Még az ő családjával is segítsek megbeszélni (=rábeszélni őket).

Mondtam, hogy van egy testvére, ha a szülők szerint okés a dolog, akkor marha egyszerű, eladandó ingatlanok értékét felezni kell - ha a testvére is partner ebben, így korrekt.

Az én szüleim pedig teljesen az én feladatom.

Valamint annyit mondtam, hogy mivel a lánya hol akarja, hol nem, addig nem vagyok hajlandó bármibe is belefogni, amíg nincs egyértelmű álláspontja. Mert az tényleg gazdasági öngyilkosság lenne, hogy két családot is hadrendbe állítunk, nagy összegeket elköltünk, majd két héttel később a lánya meggondolja magát.

Egyszóval, a lánya mondjon A-t vagy B-t, ne talánt. Ezt meg beszélje meg ő vele, amint a lánya egyértelműen igent mond, segítek és intézek is amit kell.

Később csak volt egy veszekedés ebből, szerinte a lánya ellen vagyok - ami nem igaz - én meg mondtam, hogy baromi rosszul esik, hogy ilyet feltételez rólam, amikor soha nem adtam okot erre. Csak hirtelen felindulásból ne tegyünk már ekkora lépéseket, hanem tervezzük meg, végezzünk számításokat és lépésenként haladjunk. No meg legyen egy konkrét cél, mert az nem az, hogy "akarom - nem akarom" és az se, hogy "vegyünk házat - inkább legyen albérlet".

Döntsék el, hogy mi legyen, onnantól én is partner vagyok.

Szóval tévedtem valahol és tényleg "rossz" lennék, vagy a férjem részéről nem volt jogos a patália?