Szerintetek jogos ha egy nagymama kirakja az utcára a lányát meg az unokáját?
Nálunk ez történt, én nem háborodtam fel, de a barátaim igen. Leírom röviden a történetet:
Férjemmel szétmentünk, új párom lett, akihez hozzá is költöztem. Ámde rövid időn belül kiderült róla, hogy agresszív és képes megütni a nőket. Úgy gondoltam nem várom meg amíg ez nálam is bekövetkezik, ezért szakítottam vele és haza szerettem volna költözni másfél éves lányommal. De anyám közölte, hogy nem bírja elviselni a gyereket, ő fáradt és nincs ehhez idegredszere, nem akar munkába fáradtan menni stb. menjek ahova akarok, oldjam meg. Hála Istennek egy olyan barátnőm segített rajtam, akiről nem gondoltam volna, most nála lakunk. Teljesen kiakadt, hogy anyám hogy lehet ilyen, mikor tudja hogy nincs hova mennünk... én valahol megértem, mert tényleg nem kötelessège elviselnie a gyerekemet, csak rosszulesett, hogy inkább utcára tenne ráadásul télen, minthogy 2-3 hónapig, amíg találok más helyet, kibírja velünk.
Ti mit gondoltok?
Valóban elviselhetett volna titeket egy darabig, de ki tudja, talán arra gondolt, hogy utána már nehéz lesz megmondani nektek, hogy most már menjetek el, ha esetleg egy bizonyos idő után még mindig nincs hol laknotok, esetleg az is megfordulhatott volna a fejében, hogy majd neki kell támogatnia benneteket, és ezt nem akarta.
A felnőtt gyerekét már nem köteles eltartani vagy támogatni erején felül senki.
10.
Azért az nem ugyanaz, mikor valaki idős korára nem tudja ellátni magát, mert arról általában nem tehet.
Az meg megint más, mikor felelőtlenül szülöget valaki a semmire.
Itt sokan vagdalóznak az "arra a kis időre" kifejezéssel.
Elmondaná valaki, hogy egy egyedülálló kisgyermekes anya hol tud lakni, és hogyan tudja eltartani magát, ha nincs saját lakása se?
Valószínű, hogy édesanyád így szeretne felelősségteljes életre nevelni, ha már eddig nem sikerült. Nem jó dolog ám mindig arra tervezni, hogy döntök, hogy döntök, utánam az özönvíz, aztán majd van aki segít, mert egyébként gonosznak titulálják. Tanuld meg, hogy a felnőtt ember attól felnőtt, hogy magáért felelős, ha meg még anya is, akkor a gyerekéért is. Nem arra kell apellálni, hogy majd más megoldja a problémákat (jelen esetben majd befogad), hanem magunknak kell felelősségteljes döntéseket hozni, aztán meg viselni a következményeket. Ne haragudj, de másfél éves gyerekkel már túl vagy a férjeddel való kapcsolaton + egy összeköltözős kapcsolaton. Mennyire nézted meg, hogy kihez mész hozzá, és kinek szülsz gyereket, ha már ilyen korán vége lett a dolognak? Mennyire nézted meg, kivel költözöl össze, ha ennyi idő alatt kiderült, hogy veri a nőket?
Nem értem, hogy a barátnőd miért akadt ki anyukád döntésén. Ismerve ezt a mentalitást, valószínű tisztában volt vele, hogy nem 2-3 hónapra vett volna a nyakába, hanem annál sokkal több időre (nyilván ha lenne rá lehetőséged, kivettél volna egy albérletet, és ott kezdtél volna új életet). És nyilván miután felnevelt, férjhez adott, most már nem arra vágyik, hogy a te elcseszett döntéseid levét igya. Nagyon nehéz lehet támogatás , segítség nélkül pici gyerekkel talpra állni, de ez a te dolgod. Te alakítottad úgy az életedet, hogy így jártál, hát neked is kell megoldani.
FromOz válasza:
Anyukadnak az a baja, hogy ferjeddel szetmentetek, lett uj baratod, cugolted a kislanyodat oda, onnan el, stb. A nevelesimodod az ami nem tetszik neki, marmint az ugralasod.
Miért maradt volna egy agresszívvel állattal?Na az ilyen anyák szánalmasak.Egy kisgyerek mehet az utcára,nehogy neki alkalmazkodni kelljén pár hónapig az unokájához.Gartulálok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!