Nálatok mi a "menetrend" karácsonykor? Első, második napján mentek a szülőkhöz, vagy hogy szoktátok tölteni?
Nálunk nincs menetrend, mindig akkor megyünk, amikor a másik ráér, ha valamiért nem jön össze, akkor karácsony előtt-után találkozunk.
Amit írsz, azt ki lehet bírni, de nem sok öröm van benne. :(
Párommal az első karácsonyunk, hogy együtt élünk, külön a szülőktől. Otthon a szüleimnél a Szenteste a fontos nap, én is azt tartom a legfontosabbnak. Párom szüleinél eleve nem egy nagy dolog a karácsony, de náluk az ajándékozás 25-én van. Evidens, hogy a Szentestét az én szüleimmel töltjük, 25-ét a párom szüleinél. 26-a marad kettesben, de legalábbis a mi kis otthonunkban, páromnak akkor lesz a névnapja is.
Nekünk sincs kocsink és mi is úgy oldjuk meg, mint ti. Mivel Szenteste feltehetően ott alszunk a szüleimnél, mert busz nem lesz, aput meg nem akarom sofőrnek használni este 8-9 tájban... Másnap meg lesz busz, egyenesen megyünk a párom szüleihez, igaz, ehhez át is kell szállnunk, stb. De megoldjuk.
Igen, én is úgy gondolom, hogy megoldható, kibírható, csak sokkal jobb lenne, ha mi is élveznénk a karácsonyt.:)
Még néhány válasz, és csak belátom, hogy én vagyok a nyavajgós.:)
Mondjuk ha alapból pörgős életet élnénk, akkor gondolom fel sem merült volna bennem ez problémaként.
Megértelek... a mi családunk is hasonlóan "megértő".
Szüleim elváltak még gyerekkoromban, így mindig úgy volt a karácsony, hogy első napján Anyunál, második napján Apunál. Aztán amikor férjhez mentem kezdődtek a sértődések... mert persze a férjem családjához is mennünk kellett, akik ráadásul kb 2 óra autóútra laknak. ...és még a testvérekről, barátokról nem is esett szó... Reggeltől estig rohantunk, közben a gyerekeinkkel nem tudtunk egy jót ünnepelni pláne leülni velük játszani és örülni az ünnepnek.
Na idén közöltem mindenkivel, hogy elegem van abból, hogy nem tudok senkinek megfelelni, és első ünnepen várok mindenkit aki kíváncsi ránk. Persze ezzel a készülődés borzalmait is megnyertem magamnak, de hát valamit valamiért... Kíváncsi vagyok hogy sül el a dolog...
nálunk is szétszakadós volt a sztori, próbáltunk is mindenkinek a kedvére tenni, ráadásul a szülők egy városban laknak, még egyszerűbb azt mondani h át tudnátok ide is ugrani ha akartok, tavalyelőtt még megbeszéltem anyámmal, h anyósom egyedül él, vele töltenénk a szentestét és másnap ők, mert ők többen vannak, nem magányosak annyira, ő bele is egyezett (hihetetlen rugalmas anyám van), aztán anyóssal csúnyán összevitáztunk és kibújt a szög a zsákból, elmondta h utálja a képem, így a szentestét is megvétóztam.
Úgyhogy szenteste a kis családommal (férj, pici)és megkérdeztem a szüleimet + anyóst h ebédre vagy vacsora+ottalvásra szeretne látni 25.én és eldöntötték, h ki melyikre. Így legalább a 24.este nyugi, rohangálás csak ezután. Összeereszteni anyóst +anyámékat nem lehet.
Mi úgy szoktuk, hogy testvérek, mindenkinek van családja már, de legalább férje/felesége, egyszerre gyűlik össze a szülőkkel eggyütt. Tehát ezer szálon figyelni, hogy ki mikor hova megy, tehát a testvér párjának családjához mikor mennek, és úgy van összehangolva, hogy a férjem és az én családunnkal mikor találkozunk. Persze mindig mindenki figyelembe van véve, kishugi a férjével mikor megy a férje családjához, testvérem mikor megy a felesége családjához...és közlik az időpontot velünk. Persze mi meg oldjuk meg, hogy menjünk a "megadott" időpontokban.
Mikor megemlítettem, hogy nem aludnánk ott, olyan sértődés lett belőle, hogy azóta nem is beszél velem. Hívtam, nem hív vissza. És akkor élvezze az ember a karácsonyt, a szeretet ünnepét.
Persze a férjem szüleit és az én szüleimet meg szintén nem lehet összeereszteni, hogy esetleg egy nagy boldog családként legyünk eggyütt. Mert a szerető családtól igen messze állnak. Itt is csak a képmutatás megy. Jöjjünk össze minden ünnepen, mint akik nagyon szeretik egymást, legalább egy újabb lehetőség van, hogy marjuk egymást.:(
Mennyire igaz, hogy jobb távolról szeretni egymást, mint közelről gyűlölni.
"Mondjuk ha alapból pörgős életet élnénk, akkor gondolom fel sem merült volna bennem ez problémaként."
A harmadik válaszadó vagyok. A pörgős életről annyit, hogy mi a párommal mindig otthon ülünk, szinte fizikai fájdalmat okoz, ha el kell menni valahova... Már persze munkán kívül, no persze az sem egy öröm. :P
3. válaszoló!
Ezzel mi is így vagyunk:) Ahogy írod:) Szinte fizikai fájdalommal jár, ha valahova menni kell:) Van hogy menős időszakunk van, de ez hullámokban jön. Alapból itthonülősek vagyunk.
Ha szóba állna velem a tesóm, bocsánatot kérnék ( bár szerintem nincs rá ok, olyan rossz dolgot nem csináltam, csak egy ötletet vetettem fel ), hogy túlnyavajogtam a dolgot, természetesen ott alszunk, de ez jelen helyzetben nem fog össze jönni. Nagyon úgy néz ki, hogy nem tervezi, hogy karácsony előtt még kommunikálna velem:(
Hurrááá, éljen a karácsony:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!