Hogyan tudnám legyőzni ezt az érzést?
Én világéletemben jó tanuló voltam, iskola mellett dolgoztam is, a nyári szüneteket végig dolgoztam.
Később lediplomáztam mint villamosmérnök.
De nem vagyok szerencsés semmiben, a bal szememre megvakultam egy balesetben,a kishúgom meghalt abban az évben amikor felvettek az egyetemre,később az anyukám is meghalt mert öngyilkos lett.
Ezzel szemben van egy volt osztálytársam aki soha életében nem dolgozott,most ő örökölte a családi vállalkozást, világéletében rossz tanuló volt, összejött azzal a lánnyal aki tetszett nekem.
Született két szép kislányuk, egy igazi szép családjuk van, olyan amilyet én mindig is akartam.
Hogyan tudnám legyőzni az irigységet, mostanában egyre erősebb bennem az irigység.
Elnézést, de ezt muszáj volt kiírnom magamból.
válasza:Hidd el, az ő élete se fenékig tejföl. Csak nem tudsz róla. Lehet, hogy még ő irígykedhet rád. Gondolhatja például, hogy: "ott van az az osztálytársam, lám milyen sikeres lett. Elvégezte az egyetemet, remek szakmája van, ráadásul független ember, azt tehet, amit akar.Csajozhat, sörözhet a haverokkal, jöhet-mehet kedvére. Nekem meg itt ez a hisztis feleség, meg a két nyafogó kölyök, már szétmegy a fejem, ha itthon vagyok. Egész nap gürizek, hogy mindenük meglegyen."
Na, fel a fejjel!
válasza: válasza: válasza:hmmm.. nem a legjobb érzés az biztos.
Biztos vagyok benne, hogy neked is van valami álmod amit el szeretnél érni a jövöben. Probálj erre koncentrálni és mindent megtenni érte. Ahogy lesznek sikerélményeid nem fogsz a múlton rágodni hanem a jövödre fogsz koncentrálni. Nem könnyű de csak rajtad múlik!
válasza:Fogadd el, hogy irigy vagy, végülis van okod rá. Meg aztán azt az érzést legyőzni, ami zavar minket magunkban csak úgy lehet, ha először elfogadjuk. Fogadd el, azután már könnyebben tudsz uralkodni rajta, később pedig ki is tudod irtani magadból.
Persze lehet, hogy ez nem is igazi irigység ám, hanem düh, és nem is a volt osztálytársad iránt érzed, hanem az egész eddigi sorsod iránt, csak ez az osztálytárs az, akit meg tudsz nevezni kapásból, mint okot.
Én is hasonlóan érzek mostanában. 31 éves vagyok. Születési rendellenességeim miatt rengetegszer kellett műteni, emiatt kitolódtak a tanulmányaim is. Felsőfokú szakképzést végeztem el + főiskolára jártam. De ennyi idősen pályakezdőként hova vennének fel? Több mint 2 éve nem találok munkát. Az egyetlen jó dolog: a vőlegényem. 6 éve vagyunk együtt, szeretjük egymást és szeretnénk már nagyon babát, de még itt élünk a szüleimnél és csak a párom dolgozik. Pedig már iszonyúan tombolnak az anyai ösztönök bennem + félek hogy lemaradok a koromnál fogva (nem is biztos hogy egyből összejön) + az egészségügyi állapotom miatt is szerencsésebb lenne mihamarabb szülnöm. De hogy lesz így babánk? Mire vállaljuk? A semmire?
A "sogórnőm" 24 éves, házas, önállóan laknak albérletben a férjével (igaz leginkább a férj tartja el) és érettségi nélkül ledolgozta az egy évet ami a gyed-hez kellett.
Sosem voltam irigy de mostanában bizony én is hasonlóan érzek mint Te. Szégyellem is magam emiatt, de nem tehetek az érzéseimről.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!