16 éves lány vagyok és én vagyok az egyetlen az osziból el akit az anyja nem engedel bulizni és nem enged fiuzni sem. Teljesen úgy kezzel mint egy ötévest. Hogyan tudnám elérni azt hogy anyám megértsen engem és legyen engedékenyebb?

Off:

Nem tartom magamat partiállatnak, de rettentő visszataszító, ahogyan a "buli-ellenesek" utálkoznak, szélsőséges véleményt alkotnak azokról, akik azt merik írni, hogy szeretnek hétvégente bulizni menni.

Egyeseknek komoly gondjaik vannak a szövegértelmezéssel...

Nem vagyok buliellenes. Szívesen bulizok, iszok, társaságozok.

Viszont 16 évesen nem ezt csináltam. És bőven megvoltam nélküle, ember lettem így is, úgy érzem, semmiről nem maradtam le, hogy nem 16 hanem 18 évesen kezdtem el buliba járni. Mert engem sem engedett anyukám. Akkor utáltam, gyűlöltem a helyzetet. Most már látom, hogy igazából semmi nem maradt ki az életemből azzal, hogy nem 16 évesen partiállatkodtam. :)

A művészekkel tisztában vagyok, ismerek párat én is.

Úgyhogy a lényeg nem az volt, hogy nem kell meg gyökér dolog buliba járni, hanem az, hogy ha most nem megy, majd később, pár év múlva, akkor se marad le semmiről....