A családom le fog nézni a munkám miatt. Ugye ne foglalkozzam velük?

Ne foglalkozz. Engem egyenesen zseninek tartottak szüleim és a tanáraim, én voltam a környék reménysége, most mégis asszisztensként dolgozom; nem mentem egyetemre sem. Jó tanuló voltam, és imádtam tanulni is. Elég nagy váltás. :)

Voltak, akik mélységesen csalódtak, voltak, akik felháborodtak, de nem érdekel, mert így tudom megoldani az életem.

A barátaim közül csaknem mindenki egyetemista, és sokáig ők is furcsán néztek rám, de ez nem volt ok az eltávolodásra, abból nem vesz el semmit, hogy értelmes vagyok, és lehet, hogy papírom nincs róla, de sok egyetemistánál szerintem még magasabban művelt is vagyok.

Nem hinném, hogy pont a családi kapcsolatok lennének ilyenek üresek. Emiatt lenézni a saját gyerekünk?

A volt osztálytársaknak pedig el lehet magyarázni, hogy mi a helyzet. Akinek unszimpatikus voltál, az kárörvendhet, ha megteheti, a szimpátiát viszont nem fogja elvenni, ha már megvan. Ennyi. :)

Jajj, ugyanmár! A stewardess csak egy felszolgáló. Jó helyen dolgozik, de mit csinál? Teát és kávét kínálgat, meg szól, hogy csatold be az öved.

Hogy jól keres? És? Ennyi erővel k*va is lehetne, akkor is jól kereshetne.........

Nekem a férjem volt hasonló helyzetben, hogy sokáig nem talált munkát, amikor végre talált, akkor egy útépítő vállalkozáshoz került és én büszke voltam rá.

Büszke voltam arra, hogy dolgozik és van keresete.

Mindketten tudtuk, hogy keresni fog mellette mást, de addig pont megtette az a meló is.

szomorú, ha pont a családod fog lenézni emiatt...

A tisztességes munka nem szégyen.

Gondolj arra, hány ember éldegél segélyen, ahhoz képest nagyságrendekkel jobb, hogy dolgozol.

Fel a fejjel :)

Elég szégyen ,és egyben elkeserítő is ha valaki a tisztességes munkát lenézi.

Ebben a helyzetben,ahol most ez az ország tart nagyon kevesen tehetik meg,hogy válogatnak.Én is dolgoztam egy nagy multinál,szinte az összes árufeltöltő és pénztáros diplomás volt,vagy legalább 1 szakmája mindenkinek volt.Ez van.