Te mit tennél a helyemben? Merre indulnál, mihez kezdenél?

30 éves múltam, vidéken élek édesanyámmal-aki nyugdíjas-egy községben.

12 éves voltam, amikor Édesapám az éjszaka közepén összeesett, megfulladt és elment.. Míg anyám átment a szomszédba segítséget kérni, én ott maradtam, végignéztem a halálát, nem tettem semmit, mert nem tudtam mit kellene..pár perc volt az egész. Ennek 18 éve, de még most is elevenen él bennem az az éjszaka minden keserűségével együtt.Ketten maradtunk( nincs testvérem).Kijártam a gimnáziumot,azután három szakmát szereztem OKJ-s képzéseken , közben megcsináltam két nyelvvizsgát.Anyám mindent finanszírozott önerőből, nem voltunk gazdagok, éppen megéltünk..Elkezdtem egy szakot egy főiskolán levelezőn, felvettem a diákhitelt és 4 órában dolgoztam mellette egy könyvtárban, hogy végre leszakadjak anyám válláról,mint teher.. 3 és fél évet végeztem el, amikor is beteg lett Anyám- egy éven keresztül. Előadásokra vizsgákra nem tudtam bejárni (dolgozni muszáj volt), halasztottam, majd egy idő után eltanácsoltak, többet oda vissza nem mehetek, töröltek a rendszerből. Közmunkát kaptam a helyi önkormányzatnál 4 órában ( a könyvtári is közmunka volt), majd egy év múlva 6 órába kerültem a polgármester mellé.Folyamatosan hosszabbítgatták a szerződésem, később 8 órás lettem, olykor-olykor pár hónapig munkanélküli voltam, vagy szociális segélyt kaptam (de akkor is be kellett járnom ezt-azt legépelni, megírni, annak fényében, hogy egyszer még lesz ott igazi helyem), de mindig visszavett maga mellé. Ígéreteket kaptam, hogy elintézi, közalkalmazottként fog alkalmazni, normális szerződéssel és bérrel. Ebből persze semmi nem lett.. Aztán új főnök lett, ő is közmunkaprogram keretében alkalmazott tovább 8 órában, amely szerződés idén december elsejével lejárt. Most is be kell járnom ettől függetlenül , hiszen ő is azt ígéri, hogy vissza fog venni...és mert megkért, hiszen más nem tudja elvégezni a munkát ami rám tartozott. Bejelentkeztem az illetékes munkaügyi központba december 1-én, de a TB kiskönyv(rózsaszín) hiányában csak regisztrálni tudtak,munkanélküli járadékra leszek jogosult. A hölgy akihez a sorszámot kaptam azt mondta,hogy ha e hónap 19-ig nem viszem be az említett rózsaszín kiskönyvet, akkor nem tudják számfejteni a járadékomat januárra (mivel 19-én zárnak), így csak februárban számíthatok pénzre. Összevissza 8 év munkaviszonyom van az említett önkormányzatnál, ami végig közmunka volt.Az államkincstárt felhívtam, mivel a könyvet tőlük fogom kapni-kiküldik az önkormányzathoz és onnan kézbesítik-, mikor postázzák mivel sürgős lenne a január miatt(felvázoltam a munkaügyi központos hölgy közleményét). Közölték hogy : majd küldik, mindennek van átfutási ideje, legyek türelemmel, és bontották a vonalat..Meg szerettem volna kérdezni, hogy januárban miből adjak Édesanyámnak pénzt? ( Havi szinten hozzájárulok a háztartási költségekhez, hiszen itt eszem, fürdök,élek..)És én miből éljek januárban..? Diákhitel,hitelkeret a nyakamon. Tudjátok mennyi a közmunkabér, nem dúskáltam eddig sem, de nulla forintból végképp semmire sem futja.. Itt állok 30 évesen, nincsen párom, nincs gyerekem, nincs vagyonom,nincs jövőképem, csak az Anyám van, aki egyre betegesebb. Nagyon megalázónak érzem a helyzetemet, ma azon gondolkoztam, hogy vagy felkötöm magamat, hogy vége legyen végre ennek a nyomorult életemnek(de miből temessen el Anyám??), vagy szégyen , nem szégyen, beállok prostituáltnak, csak meg tudok annyit keresni vele, amennyiből eddig tengődtem.

Vagy menjek külföldre..? Anyámmal mi lesz egyedül? Lassan képtelen az önnellátásra, pszichésen zavart (ez genetikailag determinált nála).

Nem vagyok analfabéta, nem vagyok igénytelen,csak magányos és kilátástalan.

Köszönöm annak aki normálisan válaszol, tanácsot ad, és némi reményt..

Még valami:

"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat.

Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet,

érezd át a fájdalmaimat, az örömömet.

Tedd meg a lépéseket, amelyiket én megtettem,

és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam.

S minden botlás után állj fel és menj tovább,

úgy ahogy én tettem.

Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem.

Akkor mondhatod, hogy ismersz."