Rossz ember vagyok, vagy igazam van?

Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy van valakije, vagy esetleg több is, szerintem ez holt ziher.

Innentől kezdve, hogy szóltál neki, megpróbáltad megbeszélni vele, és ő ezzel sem foglalkozik, veled sem, nem érdekli, hogy jól vagy e, vagy hogy neked milyen szükségleteid vannak, akkor szerintem nincs értelme ezt már erőltetni.

Tudom, hogy nagyon-nagyon nehéz lépni, főleg egy ilyen pici gyerekkel, és ha elmondod neki, hogy el akarod hagyni, a csillagokat is le fogja ígérni, stb, de ilyenkor kell erősnek lenned, mert ez is csak egy önző eszköz arra, hogy ott tartson.

Neki valószínűleg kell egy biztos pont az életében, és ezek vagytok ti, de egy szar alak, aki egy három hónapos gyönyörű gyereket szült nőt így elhanyagol.

Szerintem hozz egy határozott döntést, és lépj.

Nagyon nehéz lesz, de később hálát fogsz adni magadnak, hogy mertél lépni.

És szerintem az írásodból az jön le, hogy már azok miatt, ahogy a férjed viselkedik, kiszerettél belőle.

Nem a másik hapsihoz kell menni, valahová, ahol befogadnak egy időre, szülők, rokon, barát, vagy akárki, aki tud segíteni.

Aztán, ha esetleg lesz valami azzal a pasival, akkor az tök jó.

Csak figyelni kell, hogy mindenféleképpen neked ítéljék a gyereket, tehát tanácsos a válás után, a gyerek elhelyezés után találkozgatni vele.

Nagyon kívánom, hogy megtaláld a boldogságodat, erőt neked!!!

Túl rövid ez az élet, ahhoz, hogy egy ilyen sz@r ember mellett "sorvadozz"!!!!

Merj változtatni!!!

Én tök megértelek! Nekem is 3 hós a kislányom és az én férjem is úgy csinál néha mintha ott sem lennék. nem ennyire durva a helyzetem de nekem is rosszul esik, hogy ő 1x-2x a héten elmegy este haverozni és tőlem meg meg sem kérdezi, hogy esetleg segíthet-e valamiben. Van amikor segít meg vigyáz a babára is amíg én ellógok ide-oda 1-1 órára de valahogy nem az igazi.

Na, a lényeg. Szerintem az aki nincs a helyzetedben vagy hasonlóban (mint pl. én) csak hülye tanácsokat osztogat. Azt hiszitek olyan egyszerű, hogy csak fogom a sátorfámat és elmegyek anyámékhoz?? Ezt könnyű mondani...de gondoljatok bele.

Mindegy. A lényeg csúnyán hangzik de a mi helyzetünkben már nem ugrálhatunk. Ismerd meg azt a másik pasit jobban viszont a férjeddel azon légy, hogy rendeződjenek a dolgok. Ha nem és a másik pasi elfogad egy pici babával együtt akkor érdemes lépni. Nem azt mondom, hogy azonnal költözzetek össze de akkor már alapozhatsz valamire.

Tényleg szemétségnek hangzik amit mondtam de sajnos ilyen a világ. Valamennyire számítónak kell lenni, hogy boldogulj.

Valószínűleg a férjnek esze ágában sincs sem elválni, sem elköltözni...

Így nehéz elzavarni, én meg ezért mondtam, hogy az anyuka menjen a picivel.

utolsó előtti-előtti vagyok.

13:39h

13:54h-es vagyok.

Igen, tudom, ezért nem hagyta el anyám is apámat, pedig mennyivel jobb lett volna, még akkor is, ha én nem születek meg, halál komoly!!

Nagyon szomorú hogy mennyi szar férfi van, és ez mindig csak utólag derül ki, mert ugye eleinte teszik a szépet...

Nem tartom valami nagyra férfiakat, persze ez nem vonatkozik a még pár rendesre. :(

Kedves 13:48,

az egyik korábban és többszörösen "hülye választ adó" vagyok. Ne tévesszük meg a kérdezőt, nem egymást kell felülbírálni, majd a kedves kérdező eldönti, mérlegeli a válaszok aktualitását, megvalósíthatóságát.

Mindenesetre én bizony addig húztam, amíg szorongásos beteg nem lettem, s bizony ha nem is váratlanul, de összedobozoltam és a kicsi fiammal elköltöztem.

S mikor bejelentettem, hogy elválok?

Azt mondta: "Rendben. Nekem új család kell!"

Volt kapcsolata, de szétmentek.

Én viszont házasságban élek... de ez már nem tartozik ide. Remélem nem fordul a kocka és nem azt jelenti, most is vannak problémák, de ég és föld, ahogy a párom ezekhez hozzááll.

Még egyedül is jobb volt!!!