Szerelmesek vagytok még a férjetekbe?

A szerelem egy érdekes fogalom számomra. :)

Nem vagyok az a tipikus rózsaszín-lila (kinek mi tetszik) ködben élő, arra vágyó emberke. Ugyanakkor a páromhoz már az első randink óta valami hihetetlenül vonzódom. Pedig aztán nem egy Brad Pitt :D

Ahogy teltek a hónapok, majd lassan az évek egyszer csak arra döbbentem rá, hogy igen, Ő az, akivel le tudnám élni az életem, akivel elfogadjuk egymást olyannak amilyen (mint minden kapcsolatban nálunk is előfordul vita), s Ő az, akivel gyereket szeretnék vállalni.

A párom hogy így fogalmazzak sokkal szerelmesebb típus :) nála észrevettem azt az elvarázsolt állapotot, kicsit tartottam is tőle, hogy mi lesz, ha elmúlik. De szerencsére most már mindkettőnk esetében az egymás tisztelete, az egymáshoz való ragaszkodás, és a szeretet a legfontosabb. Nem csak férj, nemsokára apa, hanem TÁRS akivel mindig minden esetben számíthatunk a másikra. Akivel minden apró cseprő dolgot meg tudunk beszélni, akár a munkahelyen akár más egyéb gondunk-bajunk-örömünk van. Ez szerintem nagyon fontos.

Nomeg az évenkénti kéthetes nyaralások amikor kitörünk a hétköznapok mókuskerekéből mindig szinte megújítják a kapcsolatot, hiszen akkor csak egymásra figyelünk, nincs munka, nincs háztartás, nincs rohanás. :)

38 hetes kismami, 5 éves kapcsolat

6 éve vagyunk együtt, nem vagyunk házasok és nem vagyok már szerelmes belé.

Viszont olyan földöntúli ragaszkodással szeretem hogy bele pusztulnék ha Nélküle kellene élnem!Pedig sokszor csinált hülyeséget és sokszor veszekedtünk az első 4 évben, többször volt úgy hogy szétmegyünk,de valahogy mindig megbékéltünk és újrakezdtük.Mindig is éreztem hogy Ő nem életem nagy szerelme(aki iránt ezt éreztem elhagyott)viszont Ő életem értelme! A társam! A MINDENEM!

És közben tényleg nincs bennem a lángoló szerelem érzése.