Mit tegyek, hogy megoldódjanak ezek a gondok?

szia!

bocsi, ha anekdotázok az elején. Itt már mindenféle történetet lehet olvasni; olyant is, hogy a lány titkolódzik az anyja előtt; mert pl. nem engedi el őt nagyon sehova. Én ezt személy szerint nagyon rossz húzásnak érzem , de jöttek olyan válaszok is erre a tipikus kérdésre , hogy "nehogymá az anyád beleszóljon az életedbe , tiplizzé el, ahova csak tetszik , aztán majd észbekap". Na jó, nem ebben a stílusban , de remélem érted a lényeget. Ha én ezt rossznak vélem , természetesen ez fordítva is áll. Te ugyanolyan jogú ember vagy a családban , és illik tudnod ezekről a tényleg fontos eseményekről. Igazán szólva az esetleges lázadozást nem tartanám jónak (pl. kötöd az ebet a karóhoz, hogy de te akkor se költözöl) hiszen , mint írod anyukád nagyon szerelmes és ha meg akarja lépni a dolgot , költözni fogtok... de mindenképp beszélj vele és mondd el, hogy tekintsen egyenrangú partnerként. Te nem valami púp vagy , hanem a lánya , aki azért megérdemli, hogy ezekről a dolgokról tudjon. Ha felköltöznétek Pestre , akkor pedig valószínűleg Te is hamarosan kirepülsz a fészekből . Suli, kollégium... stb. És fel a fejjel, tudod a kard-hal úszik legelöl, a remény hal meg utoljára... :DD

Aranyszabály: jogod van véleményezni Édesanyád életét- de bele nem szólhatsz. Ez fordítva is igaz. De az is igaz, hogy ha te kirepülsz, ő egyedül marad, és mivel nem fiatal, nem egyszerű új társat találnia. Tehát. Elvárnád-e Édesanyádtól (bárkitől, akárkitől) hogy a Te kedvedért mondjon le az életéről, vagy segítenéd inkább abban, hogy boldog legyen?

Az, hogy számodra a barátja nem szimpatikus- lényegtelen EBBŐL a szempontból, gondolom, Te sem szeretnéd, ha anyukád azért utálná a jövőbeni barátodat, mert "csak".

Próbáld megérteni őt: a szerelem ajándék, olyat az ember nem érez minden nap, főleg idősebb korában.

Nem kell, hoyg anyukád boldogsága és a Tiéd kizárják egymást, de ehhez kompromisszumokat kell kötni, amit csak úgy lehet, ha jót akarsz neki.

Jót akarni csak sok-sok szeretettel lehet...

Írod, téged nem szeret senki.

És Te szereted őket? :) Nem bántani akarlak, a kérdést annak szántam, ami. De értsd meg, hisz nem vagy gyerek már, hogy amit elvársz édesanyádtól, az önzés, és nem is kicsit.

Egyetlen dolgot vethetsz a szemére: hogy nem szól neked és nem beszéli meg veled a dolgokat. Ezt is csak akkor, ha úgy érzed, felnőtt partnere tudsz lenni édesanyádnak egy ilyen beszélgetésben. Ha nem, tehát ha gyereknek tartod magad, akkor pedig ne csodálkozz, ha döntéseket hoznak a fejed felett.

Kívánok érett, SZERETETTELI gondolkozást!

én egy olyan szülő vagyok, akinek a fia hatodikos és nemrég költöztünk... hát az én csemetémm sem akarta, de tudod, új barátai lettek, mindent egybevéve még jobb itt, mint ahonnan jöttünk és látja, hoyg boldog vagyok és minden randben van.

fel a fejjel miért ne sikerülne Nekled is beilleszkedni egy új helyre, és ha anuykád boldog akkor sokkal többet tud neked is adni érzelmileg, szeretetből stb, mint ha nyomott lenne, meg alhagyott.

gondold csak meg, ha az ő kapcsolta rendben van , kiegyensúlyozott, az rád nézve is pozitív kihatású.

ne légy borúlátó.

Az édesanyád élete az ő élete. Joga van bejelenteni, hogy férjhez megy valakihez. Két évvel előre szólt, tehát még azt sem mondhatod, hogy nem szólt előre.

Neki is joga van egy normális párkapcsolatra, ez nem azt jelenti, hogy te mostohaapát kapsz, nem hiszem, hogy anyád barátja az akarna lenni.

Az írásodból az érződik ki, hogy szörnyen féltékeny van, egyébként is nehéz korban vagy, meg vagy zavarodva a változástól.

Próbáld egy kicsit az anyukád szempontjából nézni a dolgot és másképp fogod értékelni a viselkedését.

Az egyetlen értelmes vélemény, az olyan, amely az orránál tovább lát és gondolkozik is, azé, aki arra kért, ne légy önző.

Fontold meg az anyuka véleményét is, aki a hatodikos gyerkőcével költözött.