Van olyan 25 körüli férfi, aki a szüleivel egy lakásban él? Anyagi gondok? Együttélés? Szabadság?
Jelenleg Pesten élek, mert ott kaptam munkát. Elég speciális a foglalkozásom, valójában gyakran otthon dolgozom, de alkalmanként (nem mindig tervezhetően) be kell mennem, illetve máshova is kellhet utaznom. Rugalmas a munkaidőm, annak minden előnyével és hátrányával együtt. 90ezernél alig többet keresek pályakezdőként. Jutányos áron, egy ismerőstől bérelt albiban lakom egyedül, amit éppen, hogy nem tudok fenntartani, minden hónapban kell kérnem rokonoktól kb. 10ezer Ft-ot. Félrerakni nem tudok. Nem ideális a helyzet, de a következők a lehetőségeim:
1) Maradok itt, így kb. 5 évig (tudom, hogy kb. addig) ugyanúgy nullán fogok állni, mint most. Viszont aránylag szabadon élek, azt csinálok, amit akarok. Igaz, a városi szórakozásokból nagyon nem tudom kivenni a részem, pénz híján. Nem élek nagy társasági életet, de azért néhány ismerősöm/barátom van itt, és itt látom a legnagyobb esélyét annak, hogy új kapcsolatokat szerzek.
2) Szüleimhez költözöm egy 60 km-en belüli vidéki városba, 2 szobás lakásba, ahol lenne egy kis szobám, de mellette a nappaliban alszanak a szüleim. Ezt legrosszabb ellenségemnek sem kívánom, nem szeretném az ellenőrzésük alatt tartani magam, nem szeretnék alkalmazkodni hozzájuk. Mellesleg ők is úgy érzik, hogy nem férnek el abban a lakásban, sok a cucc (2 felnőtt gyerek után). Elég veszekedősek, nem szeretek 1-2 napnál többet velük lenni. Középiskolás korom óta koleszos vagyok, azaz 10 éve nem otthon lakom, havonta látogatom őket kb. Anyagilag viszont ez elég jó lenne, mivel vagy 50ezer Ft-om megmaradna havonta, tudnék félretenni. A várost alapvetően nem szeretem, mert unalmas, nem történik ott semmi, barátaim nincsenek. A közlekedés csak Pestre jó. De nem tudnék olyan rugalmasan dolgozni sem, naponta 3 órám biztosan elmenne csak utazással. Otthon biztosan nem tudnék dolgozni, egy saját íróasztalom sincs, mert nem fér el.
3) A szüleim a félretett pénzükből vesznek nekem egy egyszobás lakást ugyanebben a városban. (Pesti lakásra nem telik.) Ebben az a rossz, hogy hosszú távon egészen biztos, hogy nem fogok itt élni, mert a környéken sincs a képzettségemnek megfelelő és engem motiváló munka. Ugyanúgy fel kéne járnom Pestre, barátaim nem lennének, kb. aludni járnék haza, illetve otthon is munkával tudnám tölteni az időm. Viszont lenne egy lakásom, legalább egy ideig, és mellette talán még félre is tudnék tenni egy picit. Utána, persze, el kéne adni, mert esélytelen, hogy ebben a városban maradjak. Az idő pedig telne, gyakorlatilag évekig kilátástalan egyedüllétben kéne élnem. A szüleimet sem szeretném gyakrabban látni, mint kb. kéthetente. (Oka van, ne menjünk bele...)
A kérdésem, hogy Ti mit választanátok?
Köszönöm, hogy végigolvastátok!
25 F
Én 36 éves koromig szülőkkel éltem. Mert mai világ fizetéséből (3 műszakos betanított melós) nem tudsz lakásra félrerakni. Autót még összehoztam de többre nem futotta. Az is egy használt suzuki, de nekem jó. Húgom még mindig ott lakik. 36 évesen talált rám az igazi szerelem, egy olyan pasi akinek lakása is van, így hozzá tudtam költözni.
Ja mert bocsi, de én nő vagyok. De a lényeg u.a. hogy felnőtt fejjel szülők nyakán... ez van!
Keresnék másodállást a helyedben.
Amiket írtál egyik sem jó mert mindenképp függnöd kell a szüleidtől, amit úgy látom nem szeretnél.
Hogy őszinte legyek, én még nem találkoztam olyan 25 éves sráccal, aki férfinak nevezte volna magát, és a szüleitől külön élt volna. Na jó, a szülők által fenntartott albérletben, ha tanult valahol.
Egyébként a helyedben nem laknék egyedül. Huszonévesen sokkal vidámabb az élet lakótársakkal. Mi is hárman béreltünk anno lakást, életem legszebb évei voltak. Arról nem beszélve, hogy anyagilag mennyivel jobban jössz ki. Külön lakásban csak akkor gondolkoznék, ha már van párom. Kettesben mindjárt egyszerűbb fenntartani egy lakást.
Köszönöm a válaszokat! Kicsit azért ódzkodom már másokkal együtt lakni, mert 10 évig ezt csináltam különböző kollégiumokban, meguntam. Persze, a szükség nagy úr.
Aki azt írta, hogy szülőkkel együtt lakik ő vagy valakije, az hány négyzetméteren lakik velük? Mert nekem kb. 60-70-en kéne...
Nem szeretném a (még nem is létező) párkapcsolatomhoz kötni a költözést, önállósodást.
Valószínűleg tényleg egy többszobás albi egyik szobája lesz a nekem való megoldás. Ezt nem akartam szándékosan felsorolni fentebb.
"Én 53 nm-en éltem a szüleimmel majdnem 43 éves koromig"
És jó volt?
Ja, tényleg nem tudnék annyit félretenni. Bár nem hiszem, hogy elvárnák, hogy nagyon beszálljak egyéb költségekbe, mert ők simán eltartják magukat, azt pedig tudják, hogy másból nem tudnák félretenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!