Meddig tűrjék a szülők 23 éves fiuk viselkedését? Mit tudnátok megbocsátani?
23 éves a fiunk, akinek minden tőlünk telhetőt megadtunk, erőnkön felül is. Még nappalis megint (felnőtt OKJ oktatás keretében), de sokszor nincs kedve bemenni az órákra, rendszeresen lóg, gyakran füvezik. Érettségi óta már ezen kívül két képzésre befizettük, amiből az egyiket nem végezte el (közben nem dolgozott, pedig csak szombaton volt tanítás), a másikat elvégezte, de az ott felkínált plusz végzettségre már nem fizette be a 40000 Ft-os vizsgadíjat (amit tőlünk megkapott, de elköltötte), egy évet pedig végig lustálkodott (sem nem dolgozott, sem nem járt sehová tanulni. Most az utolsó csepp – számomra – az, hogy folyamatosan megdézsmálta a családi kasszát (egy hónap alatt a férjem szinte egész fizetését ellopta), közben pedig olyan kedves volt velünk, hogy el sem akartam hinni, hogy ő tette ezt! Mostanra már beláttam, hogy ő lopta el az összes családi ékszerünket, olyan emlékeket, amiket Édesanyámtól pld érettségimre vagy diplomaosztásra kaptam (azaz pótolhatatlanok!)
Anyagilag pedig végig támogattuk, még a havi edzéspénzét is kifizetjük – többek között.
Tudom, hogy nem találja a helyét a világban, depressziós, de meddig tűrnétek, amikor mi, a szülők keményen dolgozunk, hogy fent tudjunk maradni? Mit fizettetnétek vele vissza, ha ezt a végzettséget sem szerzi meg? (Kérdés, hogy miből és mikor tudna fizetni?)
És ez az egész leginkább a fájdalom érzéséről szól számomra, hiszen igaz szeretetben neveltük.
Én azt csinálnám, hogy szállást adok, kaját vehet ki a hűtőből, de ezen kívül egy kanyit se kap. Ha kell másra pénz, menjen el dolgozni.
A fűnek egyébként van egy olyan hatása, hogy rettentő lustává, "Pató Pállá" teszi az embert. Volt egy időszak, amikor éltem vele, de pont azért dobtam ki a francba, mert nálam is ilyen "beletojok mindenbe" érzés jelentkezett. Nem jártam be órákra, tanulni is nehezebben tanultam, mert a rövidtávú memóriát is átmenetileg taccsra teszi.
Azért főleg nem adnék pénzt, hogy ne vegyen belőle füvet. Fizikai függőséget nem okoz, csak pszichéset. Maximum idegesebb, feszültebb lesz, de ez még nem heroin, hogy fájdalmai legyenek vagy fizikai tünetei.
Kissé egyenesen fogalmazva:
Nem találja a helyét a világban... persze, nyilván még semmi éles helyzet elé nem lett állítva. Segge folyamatosan kinyalva, minden alárakva, a kisujját se kell mozdítania. És egy szemét kis drogos tolvaj lett a pici fiad, aki a ti megélhetéseteket is veszélybe sodorja. Valószínűleg már azt számolgatja, mennyit ér a házatok, amit megörökölhet.
De lássuk be: miért görcsölne, ha ti éveken át eltűrtétek a drogos naplopó életmódját?
Mindenesetre úgy vágnám ki az ilyet, hogy a küszöbre se léphetne mostanában...
„a fiad segítségre szorul talán. Keress fel egy drogambulanciát. Csak úgy nem lopna, kényszer, függőség viheti rá, nem?”
Azt gondolom, hogy ez igaz, de a probléma, hogy egy felnőttet nem lehet akarata ellenére beutalni sehová. Ha neki nincsen betegségtudata, akkor nem lehet semmit tenni. Már felvetettem neki, hogy egy rehabilitációs helyre mehet, de addig jutott el, hogy egyszer felhívta őket, utána már másodjára nem, amikor konkretizálhatták volna a dolgokat.
Az ellopott pénz nagy részét szerintem fűre és kajára (napi 2-3000 Ft-ot, beült helyekre) költötte. Miközben mi itthon leginkább paprikás krumplit eszünk.
Pénz, maradék érték eldug.
Ha nem megy el dolgozni, csak élősködik tovább, kidobni.
Lehet kegyetlen vagyok, és jaj a saját véremmel ezt tenném, de velem senki ne szórakozzon! Aki ilyen, az meg is érdemli, a lelketeket is kitehetitek, akkor is csak kihasznál majd titeket, mint eddig!
Budapesten lakunk. Ő azt mondja, hogy nem talál munkát, de hozzá tartozik, hogy amiket talált (ingatlan irodában vagy ügynökösködés), azokat max egy hétig csinálta. Diákmunkán is volt – egy hónapig -, de most már nincs kedve felkelni reggel, 11-kor hajlandó elindulni, aztán pár óra múlva itthon van (képzelem, mennyit volt bent az iskolában!) Olyan szépen indult minden, mert számítógépeket javított (2. képzési időszaka alatt), szép lehetőségek álltak előtte, persze soha egyetlen fillért sem volt hajlandó haza adni. Elhatározta, hogy kizárólag edző akar lenni, és ő addig nem helyezkedik el, amíg edzőteremben nem talál állást. Kérdés, addig hogyan tartjuk el? Itthonról kivágni? Ez a drasztikus módszer elméletileg célravezető lehet, de mi lesz vele – ettől félünk. (=Ha baja lesz, magunkat okolhatjuk.)
Albérlet bérlése neki – 1-2 hónapig, ez jónak tűnik, de akkor is azt gondolhatja, hogy mi fogjuk fizetni a számláit és a bérleti díjat. Hiába mondom el előre neki, hogy nem így lesz, azt gondolja, hogy mindig kihúztuk, ezután is megtesszük.
Pszichológusnál volt(unk): nem hallgat rájuk, ő nem fog gyógyszerfüggőséget magában kialakítani (már többször írtak fel neki kedélyjavítót, meg másfélét).
szerintem már nem csak füvezik, hanem keményebb drogokat is fogyaszt erre lopta el a fizetést és az ékszereket. Én nem azon nyűglődnék, hogy mikor fizeti vissza, hanem azon, hogy hogyan gyógyíttassam meg a gyerekemet. Beszélj a házi orvossal, vagy keress olyan oldalt, ahol megfelelő tanácsot adnak.
pl: [link]
Szerinted ebből meg lehet gyógyulni, amikor azt hajtogatja valaki, hogy a fű az ő NAGY SZERELME? Egyéb szereket tutira nem használ (beszélgettünk erről sokat.)
Nem tudtok arról valamit, hogy ezek a rendelések csak magánrendelés keretében (drágán) zajlanak-e?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!