Én reagálom túl?

Együtt élek a párom szüleivel, külön házrészben. Van egy 1,5 éves lányunk. Első unoka. Nagyon rendes anyósom van,tanult,kicsit okoskodó. Próbál semmibe sem beleszólni, ezt ki is jelentette, hogy csak magamra hallgassak, és ne törődjek senkivel. Max. tanácsot adhatnak mások...de néha néha ő is odaszólogat, aztán annyival lerendezi, hogy nehogy már komolyan vedd, csak vicceltem. Pl.:

1. már megint milyen egészségeset eszel babuci (lányom)? Sültkrumplit?

2. Kiváncsi lennék mennyi cukor van abba a közérti tejberizsben, nekem biztos összeragadna tőle a szám.

Továbbá napjában többször is átmegyünk hozzá, és minden alkalommal, mikor visszajövünk így zajlik: pápá babuci, na,integess már, akkor puszit dobjál, na, pápá, és napjában többször. Az agyamra megy. A párom már egyszer mondta neki, hogy csak ide megyünk a szomszédba, fejezd már be. "Jó, de szeretek tőle elköszönni"-jött a válasz. Tudom, hogy ezek apró gondok, de úgy odamondanám neki, hogy miért kell ezerszer elköszönni? Igenis finom, amit adok neki stb. Mondjam neki, vagy csendben fogadjam el,hogy ő ilyen?