Miért bánik így velem, velünk? Igaz lehet a megérzésem vagy én reagálom túl a dolgokat? Már nagyon depis vagyok tőle, segítség!
Néhány évvel ezelőtt "jöttünk ossze",együtt is élünk,nem vagyunk házasok.
Van 2 kisfiam és a parommal egy közös kislányunk.a lányunk már 1,5 éves.kb a születése óta változott meg minden.előtte éjszakánként el sem engedett,mostmár szinte felém se fordul.
Pár hónappal a lányunk születése előtt haza kellett költöznünk az én hazamba,az ő otthonától 300 km-re.kb a lányunk születése óta azt hallgatom,hogy ez neki nem az otthona,ő itt nincs otthon stb.áprilisban az ő házát,vagyis a testvéreivel közös házat eladták,így mostmár azt is a fejemhez vágta,hogy neki már nincs semmije sem stb.munkából haza érve nem hallgatok semmi mást csak hogy neki milyen szar a meloja,hogy mennyire fáradt,hogy hogy utal ott dolgozni,hogy mennyire nem akar menni stb.állandóan ezen dühöng.itthon már mindent megcsinálok mire haza ér,nem kell itthon csinálnia semmit,mégis folyton azt kapom,hogy mindenhez fáradt,semmihez sincs kedve.a szex is már max heti 2x van és az is max 10 perc.nem tehetek róla,szeretem őt,nekem ennyi kevés.mikor próbálkozom mindig az a válasz,hogy fáradt,faj a feje,faj a háta,aludni akar,majd hajnalban mielőtt elmegy(persze hajnalban sincs semmi( stb.
A gyerekekkel is alig foglalkozik azzal a kifogással hogy úgysem engedik,folyton elszaladgalnak ha oda ül hozzájuk stb.
Teljesen negatívan áll mindenhez,hogy semmi nem jó,sose lesz közös házunk,se semmink.jelenleg bár az én házam,itt laknak tesomek is és öt ez zavarja...stb.ez a negativitas stb rengeteg feszültseget és vitát szül közöttünk.már nem tudom mit gondoljak és tegyek,hogy mindenkinek jó legyen!mikor nagyjából jól van akkor csókolgat,olelget,mondogatja,hogy mennyire szeret,de ennyi.amikor összekapunk és veszekszunk azzal fenyeget elmegy és viszi a lanyunkat is.
Nem tudom mit tegyek!segítség!!!
elnézést a hosszú és talán zavaros fogalmazasomert,csak már nagyon elegem van,nem tudok kihez fordulni,nincs aki segítsen megtalálni a választ erre a problémára.talán ti tudnatok tippeket adni,hogyan tovább.
Egyébként a megérzésem az hogy azért nem hagy itt,mert a fiúk úgy szeretik mintha az apjuk lenne,itt a közös lányunk és mert a családjával nem tartja a kapcsolatot így nem tudna hozzájuk sem költözni.
Elhagyni egyébként én nem akarom,egyik az hogy inkább ha tudok javitanek a kapcsolatunkon,rendbe hoznám ha még lehet,szeretem őt?
A másik lehet rosszul hangzik,de ha egyedül maradok esélyem sem lenne dolgozni még évekig a 3 gyerek mellett mivel se szüleim se senkim aki segítsen abban hogy ki vigyazna rájuk ha pl éjjel kellene dolgoznom stb.+nem akarom,hogy elvigye a lányomat!
válasza:Egyértelmű, hogy nem szeret ott élni, ahol laktok. Gondolom a munkája is az ami éppen adódott és nem az amit szeretne csinálni.
Nem lehet egyszerű neki az sem, hogy tulajdonképpen a te házadban laktok, amihez neki semmi köze, igy szerintem kiszolgáltatottnak érzi magát. Próbálj meg vele beszélgetni. Mond el neki, hogy megérted őt, de egyelőre sajnos nincs más lehetőségetek.
Esetleg nem tudjátok eladni a házat, és máshol venni egy másikat?
Igen.ez mind igaz és igyekszem mindig mellette állni,de néha nagyon nehéz,sokszor nagyon megbant.
Tulajdonképp 6 éve próbálom eladni a házat,de eddig olyanok vették volna meg akiknek nincs onerejuk és részletre akarnak megvenni.
válasza:Sajnos megértelek.Majdnem hasonlóan vagyunk mi is.
Nekem 1 fiam van és egy közös 5 hónapos kislányunk.Mi a szüleitől költöztünk el,ö vette a házat.Oda volt érte mikor vettük.Most utál itt élni.Itt mindig csak baj történik velünk:(megmérgezték a kutyánkat a tavasszal,ma altatják el mert vissza maradt neki valami.Baromfink se megy semmire,sorba pusztulnak el.
Én türelmes vagyok,és amint lejár a hitelünk eladjuk és lépünk innen ha addig nem lesz jobb a helyzet.ha van kedved beszélgetni írj prívit és megadom msn em vagy egyéb elérhetőségem.
válasza:Úgy gondolom,hogy mindketten nehéz helyzetbe vagytok, de a párod helyzete a tiédnél sokkal nehezebb.
Új környezetbe került, új emberek közé, nem tud a barátaihoz átszaladni beszélgetni, vagy elmenni a haverokkal néha napján sörözni. Nincs semmilye, mert amilye volt, amitől önálló, és független férfinak érezte magát már a múlté.
Nem akar Ő bántani Téged, de ha a helyébe gondolod magad, és szerepet cserélnétek, még nőként is megviselne egy ilyen fokú kiszolgáltatottság.
A következőt tenném.
Sose vitatkoznék vele, mert alapjába véve feszült, és természetes, hogy bármit mondasz vita lesz belőle. Nem kell meggyőznöd őt, az érzései ellen ész érvekkel úgyse veheted fel a versenyt.
Ezért csak kérdezz. Kérdezd meg, hogy Ő mit szeretne. Hol szeretne lakni, mivel szeretne foglalkozni.
Mond el neki, hogy fontos neked, hogy Ő is jól érezze magát ezért segítesz neki, ha kell elköltöztök amint módotok lesz rá.
Ha ezek már kiderültek, föl lehet állítani egy tervet, időhatárokkal. Ha tudja, hogy ez az állapot nem örökös, meg fog békélni, és meg fog tenni mindent a változásért.
Ez egy kicsit szerintem úgy működik, mintha az ember kikerülne egy lakatlan szigetre. Ha tudja, hogy két hét múlva jön hajó, kiélvezi a szigeten töltött időt, de ha nem tudja jön-e hajó valaha, csak ül a parton, és nézi a vizet.
Nem kell bele képzelnem magam a helyébe,mert először én tettem meg érte ugyan ezt.a két fiammal költöztem hozzá,300 km-rel arrébb.nekem is nagyon nehéz volt,de én megnyugodtam xd bele is törődtem,hogy ez a helyzet,boldog voltam mert azzal az emberrel élhetek akit szeretek.a mit szeretne kérdésre általában az a válasz,hogy semmit,neki már mindegy.
Ő pék-cukrász,amíg náluk éltünk pék volt,most cukraszkent dolgozik.
Jobban szerette a pékséget,itt mindenki cseszegeti a cukrászdában.
Tőlük azért jöttünk el,mert a munkahelyén felmondott,mivel még a minimálbért sem kapta meg pedig éjjel nappal dolgozott+várandós voltam a lanyunkkal,nagyon sokszor rosszul voltam,az orvosok kell foglalkoztak velem.így hát jobb munka reményében ide jöttünk hozzánk,először felvették egy peksegbe,de ahogy én bekerültem a kórházba(kiderült ha később jövünk elveszítettük volna a babát).szóval ahogy bekerültem a kórházba és neki itthon kellett volna maradnia a fiúkkal kirúgták!aztán hónapokig nem kapott semmit.
Ajánlottam neki már albérletet is,de oda nem hajlandó menni.már egyszer megpróbáltuk,2 hónap után a tulaj kitalálta hogy mást akar,költözzünk,el is jöttünk,de olyan pert vart a nyakunkba hogy többet a párom albérletbe nem akar menni.(ezt meg is értem).
Köszönöm egyébként az eddigi válaszokat és a tanácsot.
válasza:Nehogy eladd a hazadat, mert parod nem erzi igazi ferfinak magat. Elmegy a penz vagy vesztek "kozosen" egy hazat, a Te hazadbol, aztan Te hallgathatod, hogy "ez az en hazam".
Ha ferfi akar lenni, legyen. Dolgozzon, ne nyavalyogjon.
Ez a pali onzo, sakkban akar Teged tartani. Csupasz a s.gge, de mindent akarna. Ne felj, a kislanyt nem tudja elvinni.
Gondolkozz, 3 gyereked van. Ha akar menni, engedd, de mint irtad, nincs neki hova, igy veled hisztizik. Ez nem ferfi.
válasza: válasza:én is egyetértek FromOzzal!
Ez a faszi nyavalyog mert a tiéd a ház, nem tud sakkban tartani!
amúgy meg jegyezd meg: NINCS KISZOLGÁLTATOTT FÉRFI, CSAK KISZOLGÁLTATOTT NŐ!
Mindig jobb ha a nőé a ház, mintha egy pasié...na az már kiszolgáltatottság a javából!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!