Miert szidjak allandoan a nok az anyosukat? Birtoklasi vagy? Feltekenyseg? Vagy csak dacbol?

Én utáltam, hogy beledumál abba, hogy etetm agyerek és mit adok neki, vagy mit nem. Ennek ellenére mindent meghallgattam, amit mondott, amit jónak találtam meg is fogadtam, amit meg nem azt elengedtem a fülem mellett. Soha egy rossz szót nem szóltam hozzá, mindig kedves voltam vele, pedig lett volna okom duzzogni, elsősorban nem a gyerek miatt, hanem mert kötélen rángatott minket. 250 km-t utazgatunk kéthetente, hogy bevásároljunk neki, pedig makk egészséges. Na mindegy is.

Ott telt be a pohár, mikor a lányomat, aki alig volt 5 hónapos, megetette romlott sajttal, mig én a mosdóban voltam.Na akkor elszakadt a cérna. Azóta nem vagyun k jóban. Magát azzal mérgezi amivel akarja, de a gyereket messzire kerülje el.

Az anyós probléma szerintem általában az anyóstól ered, de nem teljesedhetne ki, ha férjemuram tudná, hogy kell viszonyulni ahhoz, hogy ne menjen rá a házasság. Egyik barátnőm házasságát egy év alatt robbantotta szét az édesanyja, akit magukhoz költöztettek! Egyszer majdnem megkérdeztem tőle, hogy tényleg elvált asszonyt akar csinálni a lányából?

"A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." Ez a házasság definíciója a Mózes 1. könyvéből. Nálunk 100%-ig bevált!

Az anyósok nálunk már nem éltek, amikor összeházasodtunk. Apósom nem vette tudomásul, hogy a férjem megnősült, pedig ott volt az esküvőn. Közölte férjemmel, hogy "ó, az csak asszony, mi vagyunk a család, én, te meg a testvéred!" Férjem azonban finoman, de igen határozottan közölte vele, hogy mi tartozunk össze. Nekem soha nem kellett apósommal közvetlenül konfrontálódnom, pedig évekig ment ez a huzavona! Itt van a kutya elásva! Ha a férfi nem tud egyértelműen kiállni a felesége mellett, az anyós (nálunk após) vérszemet kaphat. Nekünk kifejezetten erősítette a kapcsolatunkat, hogy a férjem így kiállt. És éppen ezért én meg igyekeztem minél kevesebb kritikával illetni az apóst. Kb. öt év alatt normalizálódott a helyzet.

Tudod a sok kicsi sokra megy...

a pici apró szurka-piszkákból a hónapok, évek során egy nagy méreggombóc rakódik össze...

Nem hiszem, hogy "divat" az anyósszidás. Max. nagyon eltúlzott reakciókat olvasunk. Nade az is érthető. Mert ha sérelem ér - még ha apró is - és van kivel megosztani a bánatomat, akkor hipp-hopp el is múlik, de ha még a tetejébe már bocs a kifejezésért, de még kussolni is kell...és ez így megyen sokáig... na akkor jön az, hogy egy-egy ilyen megnyilvnulás megfogalmazódik.

Tévedés ne essék, nekem jó anyósom van. Ami esetleges nézeteltérés van köztünk, az a korosztályos eltérésből meg a más-más személyiségből táplálkozik. De nem dumál bele semmibe, a pici fiunk most 9 hónapos, mindig megkérdi, ha nála van, hogy elmehetnek-e sétálni is a faluban, vagy ezt-vagy azt adhat - e már neki. Még a ruhára is odafigyel, amit vesz neki, hogy az én ízlésemnek is megfeleljen. Úgyhogy tényleg jó.

De az előző férjem anyja egy banya volt. Amikor még csak menyasszony voltam és lementünk hozzájuk, akkor a lányával együtt szurka-piszkáltak. Nagyon sok bántást lenyeltem a béke kedvéért. Az esküvőnket jól elnyeste, nem részletezem, de végigsírtam az egészet. Olyan szinten tudta uszítani ellenem a fiát, hogy olyan is volt, hogy egy családi temetés után a fia szabályosan ott hagyott a város szélén lévő temetőben, mert anyuka előadta a hattyú halálát és rohant vele haza... az eszébe sem jutott, hogy én hogy megyek haza onnan, ahol se busz se jön még vagy másfél órát. Lehetne litániát írni arról, amiket művelt. Nyeltem, mert a buta fejemmel azt tartottam, hogy ő az idősebb és ezt tiszteletben kell tartanom. Ma - tizenkét év távlatából másként gondolom. Úgy gondolom, ha új jövevény érkezik a családba - mármint a meny - akkor azt szeretettel kell fogadni. Mert sok számít a fogadtatáson. Ha már eleve ellenséges a légkör, érezni, hogy fenntartások vannak, vagy kritizáló szemmel nézik, akkor jobb lesz belesz..ni az egészbe.

A választás, a kritika kinyilvánítása egy házaspár esetében az egymásé. Egy házasságnak az anyósok (akár fiús, akár lányos) csak kölső szemlélői lehetnek, bele nem szólhatnak.

Én az előző kérdésben ami 1 vagy 2 napja íródott már kifejtettem anyósom és köztem lévő konfliktusokat.

Itt olvatam választ is.Akinek nincs gondja a mamával nem is ír ide! Ez nyilvánvaló, mert ez az oldal a tanácsadásról tanácskérésről szól, és ha valami jól működik oda nem kell tanács.

Egyébként tényleg vannak röhejes dolgok felfújva, de az én anyósom a saját gyermekeivel és azok választottjának egyikével sem volt képes kijönni soha! Pedig 5 gyermeke van, 1 lány 4 fiú. A vejét kiátkozta és a temetésén szidta!!! Na szép dolog. 2 menyét lek..vázta, az egyikkel semmilyen a viszony. Én vagyok a 4. meny, egy ku..vázással a hátam mögött. Velünk él anyósom (férjem a lagfiatalabb fiú) sok-sok ok miatt. Odáig jutottunk, hogy a saját lakásunkban kijelentette, hogy minden az övé és fogjam be a számat. Mindehhez úgy verte a mellét 70 évesen, az hittem beszakad neki.

Az intő jelek már korán kezdődtek: Én aztán nem megyek az esküvőtökre stb....

Mióta megvan a gyerek ez csak rosszabb (szinte mindenkinél ez a vízválasztó). Pár napja kijelentette a férjemnek, hogy Ő tudja én már vagy 2 éve csalom, és a gyerek nem tőle van! Ezek után másnap jönne be a szobánkba megfogni a fiunkat. Hát nem!!!

A férjem rendes szerető férj kiáll értünk, mellettünk, ez anyósom problémája! Sokat segít otthon, amit anyósom szerint nem szabadna, mert mi az, hogy vigyátni mert a gyerekre 1 órát míg megfőzök?? Az nem a férfi dolga! Számtalan veszekedés után feladtuk! A férjem mondta ki az utolsó szót! Költözünk! A saját portánkról, amit apukám glancolt ki!

Ui.: Ez a második hozzászólásom anyós témában, soha nem tettem fel kérdést. Nekem vele nincs bajom azon kívűl, hogy értetlen mint egy 2 éves.

Nálunk úgy működik, hogy mi elfogadtuk, hogy egy család vagyunk, nem csak én meg a férjem létezik, vele együtt jött a családja is az életembe.

Voltak is, meg lesznek is konfliktusok, mert az én anyósom sem tökéletes, és én sem vagyok az, de alapvetően nincsenek megoldhatatlan problémáink, számíthatunk egymásra mindenben.

Az az igazság, hogy én sok mindent ráhagyok, és valahogy úgy intézem, hogy magától jöjjön rá, hogy hülye volt. Én el akarnám kerülni ezeket a szörnyű vitákat, gyűlölködésig fajuló veszekedéseket.

Ha pedig bármi vitás kérdés felmerül, azt azon melegében meg kell beszélni, mert utána már félreértések, belemagyarázások, szájhúzgálások vannak, és ezáltal a konfliktus is csak fokozódik. Én ezt tudom javasolni mindenkinek!

Kedves kérdező!

Miből gondolod,hogy minden meny az anyósát szidja?Nem hinném,hogy mindenki ezt teszi,még akkor sem ha oka van rá.

Pedig sokunknak lenne,de én idegeneknek akkor sem szidom a férjem anyját legyen az bármilyen.Akik meg ide teszik ki a vele kapcsolatos írásaikat,segítséget szeretnének hozzá,hogyan kezeljék a számukra elviselhetetlen helyzetet.És igen,biztosan vannak néhányak akik eltúlozzák a dolgot.De azért az mindenképpen igaz,hogy a bajok forrása a legtöbb esetben nem a meny,hanem anyós.

Én pl még nem láttam itt kiírva olyat,hogy:segítség a menyem nálam akar intézkedni.Meg akarja szabni,hogy kékre vagy zöldre fessük a falat,állandóan jobban tudja nálunk mi jó nekünk,hogy kellene élnünk...bla,bla,bla....

Én ilyen irományokat még csak anyósokról olvastam.

És ha tetszik ha nem,jogos a meny felháborodása ilyen esetekben.Mindenki a maga életét akarja élni a saját tetszése belátása szerint, a maga gyerekeit akarja nevelni belátása szerint,mindenkinek szíve joga hogy akar élni,és senkinek nincs joga a másik ember életébe avatkozni sehogysem.Még akkor sem,ha a felnőtt gyerekéről van szó,akinek mér családja saját élete van.Az se nem irigység,se nem rosszindulat,ha a mama nem avatkozhat a család dolgaiba, a gyereknevelésbe.Minden szülőnek megadatik mikor nevelhet gyereket,akkor akarja tenni amikor az aktuális.A nagymamák meg szeresség az unokát,és tartsák tiszteletben a szülők szokásait kívánságait nevelési elveit.Még akkor is,ha nem értenek egyet.Mert egyet érteni nem kötelező,de a másik döntéseit tiszteletben tartani igen.Mindenki a maga életét akarja élni,és a ne a máséban intézkedni okoskodni.Tanácsot akkor kell adni ha kérik,és nem terhelni vele a másikat ha nem kíváncsi rá.Én úgy gondolom,ahol kölcsönösen tiszteletben tartják egymást a családok,ott nincsenek nagy problémák.A szülőkhöz látogatóba menjünk,vagy a szülők látogatóba jöjjenek hozzánk,és nem a saját szokásaikat akarják ráerőszakolni a családra,hanem az övükét tiszteletben tartani.Ha a fiatalok mennek,akkor Ők alkalmazkodnak a ház szokásaihoz.Szerintem ennyi a varázsszó:TISZTELET a másik felé,és hagyni mindenkinek élni az életét.