Hogyan értessem meg édesanyámmal ezt a dolgot?
Anya és én nagyon mások vagyunk. Úgy alakult a helyzet, hogy most egy munkahelyen dolgozunk, egy emeleten, csak úgymond más csapatban. Egyszerűen nem akarja elfogadni, hogy én nem vagyok olyan nyitott, közvetlen típus mint ő. Mondogatja, hogy hagyjam nyitva az irodaajtót, hadd köszöngessenek be az emberek, de én erre egyszerűen képtelen vagyok. Elég zárkózott és visszahúzódó vagyok, és elég feszült leszek, ha bárkivel is beszélgetnem kell. Engem ez nem zavar, mostanában elég ideges vagyok amúgy is az egyetem meg magánéleti dolgok miatt, mellette meg még a munka is itt van. Tudom, furcsa, de a hátam közepére sem kívánom a jópofizást, a bájcsevejt meg hogy mindenki itt köszöngessen meg bambuljon az ajtómon befelé.
Olyan nagy dolog ez? Hogyan értessem meg vele, hogy én így jól érzem magam, hogy nem tudok és nem is akarok az a fajta "mindenki ismer és én is ismerek mindenkit" ember lenni, amilyen ő? Neki ez a természete, ettől jól érzi magát és jól is áll neki. De én nem vagyok ilyen, nem tehetek róla.
Előre is köszönöm a segítséget. :)
válasza:Köszönöm a választ. :) Előhozakodok majd ezzel az érvvel, ha megint előjön ez a téma. Ezt talán elfogadja.
Az a baj, hogy hiába ismer, nem fogadja el, hogy megváltoztam az utóbbi pár évben. Azt mondja, teljesen elzárkóztam a külvilágtól, ami igaz is, sajnos; viszont meg kéne értenie, hogy ettől az erőltetett "nyiss a világra" politikájától csak még jobban bestresszelek. :/ Azt szeretném, engedje, hogy a magam tempójában éljem az életemet.
Köszönöm mégegyszer a választ. :)
válasza:Szia!
Ha azt, amit leírtál, szó szerint elmondanás neki, mit szólna?
Én megértelek, de arra azért figyelj, hogy ha mindenki nyitva hagyja az ajtaját, akkor rosszul veheti ki magát, hogy te nem. Ez azt jelentheti, hogy nem érdekelnek a többiek, nem vagy nyitott rájuk.
Egy munkahelyi közösségben több nem is kell, hogy elkezdjenek pletykálni rólad.
Az meg rosszabb, mint a jópofizás.
válasza: válasza:Ez nem annyira személyiség, mint inkább tapasztalatfüggő. Szerintem.
Anyukád tudja, hogy érvényesülni, hosszú távon boldogulni, de egyáltalán megtalálni a helyét csak akkor tudja, ha beilleszkedik egy közösségbe.
Rendben, hogy zárkózott vagy és csak a "muszáj bájcsevejt" látod a munkahelyeden. De ő már tudja azt is, amit te még nem. Nevezetesen azt, hogy ha el akarsz érni valamit, el akarsz intézni valamit, akkor azt csak más emberek segítségével érheted el. Egy mosoly, egy fölöslegesnek tűnő bájcsevej, pár percnyi smúzolás a későbbiekben sorsfordító lehet.
Szerintem hallgass rá és próbálj egy kicsit nyitni.
Az, hogy most bezárva érzed jól magad nem elég érv ellene...
válasza:Hiába akar Neked jót édesanyád, ami nem megy, azt nem kell erőltetni, mert a visszájára fordul.
Majd egyszer eljön az az idő is, amikor nyitottabb leszel, most még nem tudod megtenni.
Talán próbáld meg úgy szemléltetni vele, hogy ő hogyan érezné magát, ha úgy kellene viselkednie, ahogy most Te ?! Szóval zárkózottan, visszahúzódóan.
Hosszabb távon biztosan nem menne neki, mert az nem ő, hanem egy felvett szerep, aminek semmi értelme.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!