Hogyan értessem meg finoman apósomékkal, hogy inkább ne gyújtsanak be?

A felállás a következő: A férjemmel abba a házba költöztünk, ahol a nagymamája lakik, mert állandó ápolásra szorul. Pelenkázni kell, emelgetni stb. A mama az anyósom anyukája. Anyósomék nem itt laknak, de hét közben 12-kb. 15 óráig vannak itt gondozni, mert én nap közben dolgozom itthon hátul a műhelyben. (saját vállalkozást vezetek. Van a szobában egy vaskandalló, én nem szoktam nap közben begyújtani, mert nem is tudok füstmentesen, meg amúgy is az a lényeg, hogy estére a két szobát fűtse, nap közben meg a gáz megy. Nos, ma apósom begyújtott, de úgy, hogy jelen pillanatban is olyan szag van az egész házban, mint egy füstölőben. Egyszer finoman megemlítettem, annyi volt rá a válasz, hogy ez ezzel jár, ami hülyeség, mert a férjem be tud úgy gyújtani, hogy semmi szag nincs. Ha ezzel járna egy kandalló a büdös életben nem venne senki ilyent. Már többször nem merek szólni, mert így is mindig valamiért szólni kell, higiénia, stb. Már az ő szemükben én vagyok a hárpia, mert mindenért szólok, de ha a férjem haza jön, ők addigra elmennek és a férjem is már mindenért velem kiabál. Nem engem akar bántani, de csak nekem tudja elmondani, de folyton veszekszünk. Ma be akarta hívni egy kollégáját, de már telefonon mondtam neki, hogy bűzlik az egész lakás és gondolja meg. Én most kint ülök a műhelyben 10 fokban és hányingerem van bemenni. Azt hittem időben elmennek, és ki tudok szellőztetni, de még mindig ott ülnek és tüzelnek. meleg nincs, füst az van. Úgy érzem az őrület határán vagyok. Attól tartok, ha nem tudok velük erről normálisan beszélni, egy idő után olyan szaga lesz mindennek, hogy embert be nem lehet hívni és a ruhák is bűzleni fognak. Az a baj, hogy nehéz velük bármit is megértetni, mert mindenre csak kifogások vannak, apósom meg annyira sértődékeny, hogy még anyósommal is kib@szik, ha merek valamiért szólni.