Hogy lehetek ilyen gonosz? Rendesen megijedtem magamtól!

Majd a "jóisten" elvégzi a piszkos munkát, te csak nyugodj meg.

Amúgy meg tudlak érteni. Akármennyire nem illik ilyet gondolni, nekem is van néhány rokonom, ismerősöm, akik után nem fogok könnyeket hullatni.

Nemrég meghalt egy bácsi, akitől a hideg is kirázott.

Mikor meghallottam, hogy meghalt, majdnem, hogy megörültem neki! :) Aztán persze magamba szálltam és azóta is szégyellem magam emiatt.

Szerintem idővel ülepedni fog benned ez az érzés. Talán a halála után máshogy fogsz vélekedni.

Nem értem teljesen,hogy a kórházban,betegen is téged szidott?

Figyelj,ha tényleg nem egy szeretnivaló ember,akkor ne hibáztasd magad. Ő volt gonosz hozzátok,nem is várhat tőletek szeretetet.gondoskodást.

Nem te vagy a gonosz!

Nem te vagy a gonosz, hanem a nagyapád az. A kor nem érdem, hanem állapot - attól, hogy az ember elér egy bizonyos életkort, nem feltétlenül lesz bölcsebb, sem jobb. Éppen úgy, aki életében aljas, önző és gonosz volt az holtában sem lesz szentté, csak mert meghalt.

A jelek szerint a nagyapád egy zsarnok agresszor volt fiatalon is, az is maradt vénen is. A haragod jogos, az önvád nem. És nyugodj csak meg: senki sem él örökké, Isten pedig igazgságos.