Dédimama, méltósággal élni, elmenni?
A helyzetünk,van egy 4 szobás házunk,még van rajta kölcsön,havonta elég nagy összeg.
Két gyerekünk van,egy 5 éves figyelemzavaros(állandó fejlesztésre szorul) és egy egy éves akivel GYEd-en vagyok.
Az én nagypapámat idehoztuk,mert pár hete elesett fel sem tudott kelni,már fel tud kelni,de valószínű ,már sosem tudja egyedül ellátni magát,ránk van utalva.
A férjem édesanyja korán elhunyt a férjem a nagymamájára mindig számíthatott(az édesapja újranősült,elég felületes a kapcsolatuk)a nagymama már gyerekkorában is akár egész nyárra elvállalta a férjemet,mert már nyugdíjas volt akkoriban,a férjem mindig számíthatott rá,az utóbbi időszakban már szinte naponta ment a nagyijához,mert már nagyon nehezen mozgott,főzni sem tudott,én főztem néha amit kívánt,de alig evett belőle.
92 éves a mama,tegnap kezdődött,hogy már a székletét sem tudta tartani,úgy találta a férjem az ágyban bekakilva,szellemileg teljesen épp szegény.
A férjemmel ment a dédihez a kisfiúnk is...nem neki való dolgokat látott,mert a férjem rendbetette a mamáját és az ágyat áthúzta.
Ma ismét ment a férjem,a mama ismét szegény órákig feküdt a kakiban...
Sem enni,sem inni nem tud.
Hívtuk a mentőket,hogy félünk,hogy nagy baj van,mert ki fog így száradni a mama,a mentős szigorúan mondta,hogy ők beviszik ugyan,de estére már itthon lesz...azaz a család gondolkodjon miként oldja meg a mama további ápolását.
A férjem tegnap este mikor hazaért teljesen kikészült,könnyes szememl mondta,hogy értsem meg az ő nagyikájáról van szó,ki kell találnunk valamit.
Felvetette,hogy mivel a mama nem akarja elhagyni a házat fogadni kellene valakit,vagy a férjem fizetésnélküli szabadságra menne és a mamájával lenne.
Nekem itthon van a két gyerek,plusz az én nagypapám,de mondtam,hogy van egy üres szoba még hozza el a mamát és én majd gondozom,de azt mondta ,hogy a mama nem akar eljönni a házából.
Nem tudom mi a megoldás ,mert a házra kölcsönünk van és ha a férjem keresete nem lesz,akkor majd jön a végrehajtó,vagy ha valakit meg akarnánk fizetni,hogy a mamával legyen akkor is ugyanúgy elmenne a férjem fizetése.
MIt lehet tenni ilyenkor?
Próbál szegény még mondani valamit ,de már nem jön ki hang a torkán,sem felülni,sem beszélni,sem a szemét kinyitni nem tudja már.
DE biztosan érzi,hogy ott vagyunk.
Szia!
Hogy vagytok?
Sokszor eszembe juttok... Nagy lelkek vagytok, a hétköznapok csendes hősei...
Áldott karácsonyt kívánok Nektek!
Ma reggel érkezett a telefonhívás a kórházból,hogy a dédimama elhunyt.
A párom bent volt tegnap is nála,megsímogatta,megpuszilgatta,elmondta neki,hogy szereti :-( ...már nem tudott beszélni a mama,csak próbált mondani valamit,de nem jött ki hang a száján már.
Tegnap már megmondták,hogy nincs tovább ,alig van vissza idő elbúcsúzni.
Még mielőtt beállt az,hogy már szinte beszélni sem tudott,előtte még pár napig újra tudott kommunikálni a mama,még reménykedtünk benne,hogy fel is erősödhet akár,bár olyan gyenge volt,hogy megmozdulni sem tudott.
Egy percig nem panaszkodott,tűrt.
A JóIsten biztosan gondoskodik róla,egy ilyen jó lelkű,önfeláldozó embernek a Mennyországban a helye.
Ő gondozta meg a férjem édesanyját ezelőtt 20 évvel, tüdőrákos volt sajnos,a másik lányát is elvesztette ,a férjét nyugdíjbavonulást követő pár hónap múlva veszítette el (kb 60 éves volt a papa mikor elhunyt),rá mindig mindenki számíthatott.
A férjem most intézkedik,hogy méltó legyen a búcsú a mama végakaratának megfelően.
Nekem is őszinte részvétem.
Sokat voltatok eszemben, vártam a híreidet.
Tudod, azt hiszem, a dédimama most azért lehet nagyon boldog (többek között), mert a családja annyira szépen tovább viszi az ő lelki vonalát. Jó emberek vagytok, s Rátok is biztosan számíthatnak a családtagjaitok, barátaitok. Továbbadjátok azt, amit Tőle kaptatok. Ennél többet nem is lehet kívánni a földi élettől...
Isten áldjon Benneteket!
"Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk! "
/Arany János/
Kedves Kérdező,
sajnos igazán érdemlegeset nem tudok írni Neked. Mélyégesen együttérzek Veled, Veletek. Megkönnyeztem az írásodat, most is ömlenek a könnyeim, ahogy elolvastam az utolsó írásodat. Fogadd őszinte részvétemet.
27/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!