Dédimama, méltósággal élni, elmenni?
A helyzetünk,van egy 4 szobás házunk,még van rajta kölcsön,havonta elég nagy összeg.
Két gyerekünk van,egy 5 éves figyelemzavaros(állandó fejlesztésre szorul) és egy egy éves akivel GYEd-en vagyok.
Az én nagypapámat idehoztuk,mert pár hete elesett fel sem tudott kelni,már fel tud kelni,de valószínű ,már sosem tudja egyedül ellátni magát,ránk van utalva.
A férjem édesanyja korán elhunyt a férjem a nagymamájára mindig számíthatott(az édesapja újranősült,elég felületes a kapcsolatuk)a nagymama már gyerekkorában is akár egész nyárra elvállalta a férjemet,mert már nyugdíjas volt akkoriban,a férjem mindig számíthatott rá,az utóbbi időszakban már szinte naponta ment a nagyijához,mert már nagyon nehezen mozgott,főzni sem tudott,én főztem néha amit kívánt,de alig evett belőle.
92 éves a mama,tegnap kezdődött,hogy már a székletét sem tudta tartani,úgy találta a férjem az ágyban bekakilva,szellemileg teljesen épp szegény.
A férjemmel ment a dédihez a kisfiúnk is...nem neki való dolgokat látott,mert a férjem rendbetette a mamáját és az ágyat áthúzta.
Ma ismét ment a férjem,a mama ismét szegény órákig feküdt a kakiban...
Sem enni,sem inni nem tud.
Hívtuk a mentőket,hogy félünk,hogy nagy baj van,mert ki fog így száradni a mama,a mentős szigorúan mondta,hogy ők beviszik ugyan,de estére már itthon lesz...azaz a család gondolkodjon miként oldja meg a mama további ápolását.
A férjem tegnap este mikor hazaért teljesen kikészült,könnyes szememl mondta,hogy értsem meg az ő nagyikájáról van szó,ki kell találnunk valamit.
Felvetette,hogy mivel a mama nem akarja elhagyni a házat fogadni kellene valakit,vagy a férjem fizetésnélküli szabadságra menne és a mamájával lenne.
Nekem itthon van a két gyerek,plusz az én nagypapám,de mondtam,hogy van egy üres szoba még hozza el a mamát és én majd gondozom,de azt mondta ,hogy a mama nem akar eljönni a házából.
Nem tudom mi a megoldás ,mert a házra kölcsönünk van és ha a férjem keresete nem lesz,akkor majd jön a végrehajtó,vagy ha valakit meg akarnánk fizetni,hogy a mamával legyen akkor is ugyanúgy elmenne a férjem fizetése.
MIt lehet tenni ilyenkor?
válasza:Nagyon rendesek vagytok, hogy így aggódtok a mamáért!
Drukkolok nektek, hogy találjatok megoldást.
Nekem is az ápolási díj jutott az eszembe.
válasza:Bár élne még a nagymamám, hogy gondoskodhatnék róla... Milyen jó Nektek, hogy van lehetőségetek nagypapáról, nagymamáról és két kicsi gyerekről gondoskodni. Ez egy ajándék az élettől...
Mindemellett persze nagyon nehéz, tudom.
- A fizetés nélküli szabadságot nem tartom jó ötletnek, a fizetésre túl sok embernek, egy egész családi rendszernek van szüksége...
- Állami elfekvőt láttam közelről, nem kívánom senkinek.
- Szeretetotthont szerintem nem lehet ilyen hirtelen intézni, várólistások, bár talán vidéken nem.
- Nézzetek utána, vannak önkormányzatok, ahol lehet kérni minden napra házi gondozást, nekünk volt ilyenünk, naponta jött egy ápolónő, aki be is vásárolt, mosott is (!). Nagyon keveset kért érte. Emellett szintén az önkormányzatnál lehetett kérni ebédet, de csak hétköznapra valamiért. Az is olcsó volt.
- Ha a férjed munka után megy hozzá, az már ebben az állapotban kevés segítség neki talán. Talán ha délelőtt menne az önkormányzati ápolónő.
- Biztonságosabb lenne, ha nálatok lenne, szerintem is. Beszélj vele Te, talán erre van szüksége, hogy érezze, TE is szívesen látod. Te vagy otthon, ilyen szempontból Te vagy a kulcsfigura, nem a férjed. Dédi tudja, hogy ezek a dolgok a nők vállán nyugszanak. Látogasd meg, hívd őt, érezze, hogy szereted, hogy otthont adsz neki nálatok...
Szerintem is nagyon rövid időszakról van szó, ő már búcsúzkodik ettől az élettől. Ha még kijön a kórházból egyáltalán, Nálatok van a legjobb helye. HA TE BÍROD...
Kakimosás, emelgetés --- ezek szakmai, ápolónői feladatok... Az ápolónő jöhetne hozzátok is, így ki lennél segítve. Ő elvégezné a nehezét, de Te ott lennél egész nap Dédivel.
Az, hogy a gyerekek látják a Dédi haldoklását, lehet, hogy megrázó, de az élet része. Számomra kérdéses, hogy érdemes-e eltávolítani magunktól annyira a halált, amennyire el szoktuk. Ha valaki meg tudja tenni lelkileg és fizikailag, hogy vállalja a családtagja otthoni haldoklását – hazamenetelét, akkor ez a legtöbb, amit adni lehet így a földi élet végén.
DE: ha ez túlságosan megterhel, ha nem bírjátok hordozni, AZ SEM SZÉGYEN!!! Akkor igénybe lehet venni hospice szolgálatokat, akik nagyon szépen elkísérik a haldoklót.
Adjátok meg magatoknak a döntés szabadságát. Szeretettel, de felmérve a saját korlátaitokat...
Köszönöm, hogy beengedtél minket az életeteknek ebbe a szent fejezetébe.
Gondolok Rátok, Dédire, nagypapára, a kisgyerekeitekre, és Rátok, azokra a fiatalokra, akik tényleg felnőttek már, s együtt elhordozzák a családjukat...
Minden tiszteletem a Tiétek...
Én szülésznő vagyok és igen jó erőben,nem riaszt a kakimosás,emelgetés,ráadásul a dédi kb 40 kiló .
Köszönöm a kedves,szívhezszóló,segítőkész hozzászólásodat!
A sűrgősségin 180-as pulzusszámot mértek,azt mondták nagyon rossz a dédi szíve,kapott katétert,pelust,infúziót,felkerült a kardiológiára,az infúzióban Betaloc-ot adtak.
Nem is értettem a mentőst mikor mondta,hogy úgy számoljunk,hogy ma estére biztosan hazahozzák,hiszen mondtam neki,hogy sem felkelni nem tud,sem enni,sem inni.
Reméljük még lesz lehetőségünk hazahozni :-( és még egy kis örömet,boldogságot adni neki,talán egy kicsit fel tudják javítani.
Amikor vitték fel az osztályra könyörgött a férjemnek,hogy kísérje még fel ,ne hagyja ott...Istenem mit élhet át :-( !
válasza:Jobbulást kívánok a Dédinek!!!Írj majd folyamatosan hogy mi van Vele!!!
Előttetek le a kalappal hogy ilyen rendes, gondoskodó emberek vagytok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
válasza: válasza:Hogy vagytok, mi lett, hogy van dédimama?
Annyira megmaradt bennem a kérdésed, a személyed, a tartásotok... Amíg vannak ilyen Emberek, nincs minden veszve....
Sajnos oda minden remény,hogy hazajöhet még a mama.
A kórházban még vittünk neki amiket kívánt,minden nap látogatjuk.
Amit bevittünk neki,már egy falatot sem tudott enni.
Aztán tegnap már 3 percenként elaludt a gyengeségtől.
Mára már kommunikálni sem lehetett vele :,-(
A férjem nagyon,nagyon kivan nagyon erős gyomorfájása van már napok óta az átélt dolgoktól.A mama mindig ott volt mögötte,hiába van életben még a férjem apukája,rá már sohasem számíthatott miután meghalt a férjem anyukája és újranősült apósom,akkor már nem volt érdekes a fia.A mama (a férjem anyukájának anyukája) viszont mindig ott volt,mindig segített.
Azt mondták készüljünk fel...már nem tesznek semmit azért,hogy életben tartsák,még infuziót sem adnak neki.
Itthon beszélgettünk arról,hogy valóban megtehetik e,hogy nem adnak infuziót,nem táplálják gyomorszondán,vagy már sehogyan sem lehet rajta segíteni ?
Már nem hozhatjuk haza,semmit sem tehetünk már...már beszélni sem lehet vele :,-( .
válasza:Sajnalom.
Epp ezert irtam hogy mar szegeny dedinek nem sok ideje van. A jelek ott voltak. No de sok ember nem ismeri meg/fel, igy csak pontozgatnak.
válasza:Nagyon sajnálom... Úgy tűnik, lejár az ideje lassan. Lehetett sejteni.
Olyan esetben tudom, hogy nem adnak már infúziót sem, amikor már nem lehet, mert az erek alkalmatlanok már. Más esetben szerintem KELL adni... (?)
Amikor már nem a megmentéséért tehettek valamit, akkor egyszerűen ott lehettek mellette. Bár végső soron "egyedül" kell meghalnunk mindannyiunknak, de nagyon sokat számít, ha ideát elkísérnek a szerettek, s odaát már várnak...
Isten áldjon Benneteket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!