Van itt olyan, akire szintén rátelepszik az anyja? Hogyan oldottátok meg ezt a helyzetet?

Az enyém is ilyen,olyannyira,hogy a pszichiátrián kötöttem ki Tőle.

Orvosom javaslatára,még csak telefon-kapcsolatot sem tartok Vele.

12:49!

Úristen!Mit tett veled anyukád,hogy ennyire megviselt?Üdv:Zsuzsa

Szép meg jó, amit az első hozzászóló leírt csak sajnos a gyakorlatban nem működik ez :( De ezt tényleg csak az tudja, aki ebben élt. Nagyon nehéz egy ilyen anyával szót érteni. Sajnos nem látja be, hogy hibázik és változni nem fog. Én pl az enyémről tudom, hogy nem rosszindulatból csinálja ezeket, de ez semmit nem változtat. Én teljesen megkeményedtem miatta az öcsém meg egy "tutyimutyi hülye" lett. Persze, hogy én már semmi érzelmet nem mutatok emiatt senki felé azt szűri le, hogy érzéketlen, gátlástalan ember vagyok. Ha bármi problémám van inkább magamba folytom, nem beszélek senkinek róla, nem sírok stb. pedig időnként nekem is hiányzik, hogy leülhessek és beszélhessek vele úgy mint mások. Legtöbb ismerősöm hétvégente olyan szívesen megy a szülőkhöz ebédre, dumálni, nekem ez kimarad. Környezetemben mindenki neki ad igazat, hisz szeretetből tesz mindent, meg aggódik, jót akar stb. És tényleg úgy tűnhet, hogy ő semmi rosszat nem csinált, bezzeg velem mennyi probléma volt (értem itt főként a kamaszkort), de ő mindig kihúzott a sz@rból. Csak arról feledkezik meg mindenki, hogy miatta kerültem olyan helyzetbe.

Szerintem egy ilyen helyzetet nem lehet normálisan kezelni, tényleg minnél kevesebb időt kell együtt tölteni.

Dönts el h mit akarsz.

Ha akarod anyukád, fogadd el ahogy van ha nem akkor menj tőle külön és találd meg azt a határvonalat ahol a kapcsolatotok még működik ahogy te is szeretnéd

Ne hagyd magad az érzelmi zsarolásnak

Én 40 vagyok 20 évig hagytam.Most vége !

Engem sem szart le majd harminc éves koromig. Max kihasznált, jó voltam csicskának. aztán meghalt a hugom és valahogy elkezdett felém fordulni. Én meg (hülye!!!) bevettem. Aztán jöttek jelek, hogy nem rendes dolog ez: pl. egy órával később értem haza munkából, mire megnézte az órát és megjegyzéseket tett, akadt egy új barátom, még csak a nevét tudta, lekáderezte és lehordta mindennek...stb..

Elköltöztem otthonról a nagyapám házába, de jó maradt a kapcsolat a szüleimmel. Aztán összejöttem a mostani férjemmel. Itt jött a baj, mert a párom szülei is rendesek, hetente egyszer elmentünk hozzájuk egy-két órára. Na: én egy hűtlen dög lettem, a férjem szülei parasztok, a férjem bunkó állat...mindezt terhesen hallgattam végig. Az anyáknapi virágomat kidobta, azt üvöltötte, hogy én őt elhanyagolom, mert ha még most "szarok" gyereket, hogy fogom őt gondozni idős korára. Az ismerősöknek panaszkodott, hogy rosszul esik neki, hogy őt hanyagolom!!! a férjem szüleihez meg eljárunk. (Anyámnál naponta megálltunk, párom szüleinél hetente egyszer.)

Terhesen felment a cukrom, kórházba kerültem az események miatt. Nekem is orvos javasolta, hogy a saját és a baba érdekében szakítsam meg vele a kapcsolatot. Legalább addig, míg terhes vagyok.

Beszéltem pszichiáterrel, az meg azt mondta, hogy az ilyen viselkedészavaros ember addig nem nyugszik míg a másikat teljesen a saját fennhatósága alá nem vonja. Aztán zsarnokoskodik felette. Úgyhogy el kell dönteni: a családom vagy az anyám.

Én eldöntöttem és szépen élünk a párommal és a kisfiammal.

A helyedben én lelépnék otthonról. Ha tényleg törődni szeretne veled, akkor másban is megnyilvánulna: pl. sütne neked a kedvenc sütidből, vagy javasolna közös programot, vagy érdeklődne a baráti köröd, magánjellegű, munkajellegű dolgaid iránt.

Nálatok még azért nem annyira vészes, mint nálam. Sztem költözz el, ha lehet, de tarts vele egy rendszeres, de nem túl gyakori látogatásos kapcsolatot.