Masodiknak erzem magam, mit tehetek, hogy ne legyek szomoru?

Nem feltekenysegbol irok...nem vagyok mar kisgyerek. 19 eves vagyok...

Kiskorom ota "jobban figyelnek" a novremre mint ram...de ugy az egesz csalad...Omindent elsokent elt at, minden nagyobb unnepet, az elso osztalyt, a nyolcadikot, a ballagast MINDENT...keves ido van kozottunk es kovetkezo evben az enyem mar "nem olyan erdekes"...de nem egyszer, nem ketszer mindig ez volt...mindig o volt a tokeletes, es en mindig valahol elvoltam (pedig tenyleg en is jo tanulo vagyok, segitek itthon szoval amigy oke minden)...iden nekem lesz a kicsengetesem, es a fel rokonsag mar lemondta (gondolom tavaly mar eleg volt...)...aztan nem nagyon biztatnak semmivel, csak ilyen negativ dolgokat kapok hogy "meg nem biztos hogy bejutsz", "egyszer haddlam bejutsz-e aztan utana beszelunk..." rosszul esnek ezek a dolgok...mar nem akarok a regi dolgokon keseresni, de hogyan tegyem magam tul ezen? mindig azt erzem en vagyok az aki kevesbe fontos...ertem nem aggodik senki...

tehetek valamit?