Normális, hogy ilyen egy apa? Nem hinném, hogy másnál is így van.

Nekem is hasonló az apám, azt hozzávéve, hogy ő mindezt ital nélkül... Szerinted hogy érzem magam diploma előtt? Teljesen hátráltat az egész helyzet, és aki a pszichológusról papol, az mind szép és jó, csak egy pszichológus nem csinál nyugalmat otthon, velem hiába beszélget, otthon ugyanaz a stressz fogad mindig. 10 éve énekelek, és tudom, hogy abban a közösségben míg ott vagyok, minden jó, minden más, addig jól érzem magam, míg haza nem érek.

Tudom, miről beszélsz, de te legalább már túl vagy rajta, úgyhogy remélem, fel tudod dolgozni, én még a sűrűjében vagyok, és több, mint 2 éve, és ha nem változtatnak a szüleim nagyon sürgősen, engem el fognak veszíteni.

Nagyon nyomasztó helyzetben vagy a testvéreddel, (vagy többen vagytok?) és az édesanyáddal együtt. Két évvel ezelőttig jól éltek a szüleid? Mikor romlott el a kapcsolatuk és mitől? Szerinted.

Hogyan lehet ma DNS vizsgálatot csináltatnia egy apának, ha 15 évig úgy éltetek, hogy a gyereke vagy? Tényleg érdekel az oka és az is hova kell fordulni ezért a vizsgálatért? No és a hazugságvizsgáló? Azt, hol és hogyan? Egy férj megteheti ezt a feleségével? A főutcán van a hazugságvizsgáló a pék és a hentes között? Hogy van ez a 21. században?

Aminek realitása van, hogy létezik családsegitő szolgálat és gyermekjóléti szolgálat. Hozzájuk nem fordultatok segitségért, sem a tanáraidhoz? Egyáltalán mitől javult a helyzet? Miben bizol?

Üdvözöllek a klubban!Sajnos olyan sebet kaptál amit életedben sosem fogsz elfelejteni. Én ugyanennyi idősen ugyanígy jártam, apám alkoholista lett persze mellette szívta a szimfóniát... Pokolian sajnálom de az én életemből kimaradt a oldog gyermekkor, úgymond em volt apám akire a verésen kívül bármiben is számíthattam volna. Volt hogy még a karácsonyi ajándékot is visszavette mert hogy nem érdemeltem meg. 15 év alatt egyszer ha voltunk kirándulni. Minden hülye ajándékot ki kellett érdemelni, egyszer nem kérdezték meg hogy tudnak-e segíteni csak a verés és a számonkérés volt. Egy nyomorult csokit nem vehettem ki a hűtőből engdély nélkül, s egyszer nem mondta hogy boldog születésnapot. Szerencsére anyámnak volt annyi esze hogy elvált tőle am persze nem volt egyszerű, mikor végképp megelégelte elmenekültünk a nagyszüleimhez. Majd véletlen lépésként fater mégis belement hogy eladjuk a közös lakást, innentől kezdtek jobbra fordulni a dolgok.

Amit buktam vele: tizen sok évig nem volt normális családom, irígykedve néztem a többi gyereket és csládját..., valamit 5 tantárgyból húztak meg szk. első osztályban...

Választásom: kb 10 éve nem láttam apámat, mert olyat kaptam tőle amit sosem bocsájtok meg neki de mivel az életemet viszont tőle kaptam ezért még egyszer az életben azért szeretném látni.

Amit Te is biztosan meg fogsz tanulni ebből: hogyan nemszabad viselkedni, én akor megfogattam ha egyszer családom lesz példaértékűen viselkedek majd, mindent megteszek értük, s majd ha egyszer a síromnál állnak majd azt mondhassák : igen ő volt az én apám!, elmondhassák mire tanítottam őket, hogyan neveltem valamennyiüket és értéket adtam át nekik...

Jelen helyzet:

30 éves vagyok, pest mellett lakunk egy rengeteg munka árán felépített házban, egy éve van egy csodálatos feleségem, aki első babáinkat várja,,,

akiknek megtaíthatom, akiket szerethetek, akikre vigyázhatok és akik mindíg hazavárnak...

Jó volt leírni, szal látod van kiút...

Szia!

Fel fogsz nőni, és felnőtt fejjel is végig fogod gondolni a történteket nem egyszer, nem kétszer. Bizony, az emlékek megmaradnak, és néha rád törnek majd.

Biztos, hogy a fősuli, egyetem elvisz otthonról, ami egyfajta menekülés és megoldás is lesz, de a legrosszabb az, hogy ha telefonálsz és anyukáddal beszélsz figyeled majd minden mondatát, hangszinét, hogy az miről árulkodik; vajon jó kedvű, szomorú, minden rendben van-e otthon. Az a picike gyanu ott lebeg, és önkénytelenül is figyelsz rá.

Félre értés ne essék, nem azt mondom,hogy mint Damoklész kardja, ott fog csüngeni feletted ez az érzés, de évek után is előjöhet, hirtelen, időszakonként.

Én 20 éves múltam, amikor hasonló történt velünk, és 15 év távlatából is néha "visszahúz", hogy anyu vajon hogy van, tényleg minden oké vagy csak nem mondja. 240 km távolságból nehéz megállapítani...

Minden jót!