Miért utál engem az anyám?

Nemtudom mivel érdemeltem ki, de az anyám egyszerüen gyűlöl engem, pedig csak 14 éves vagyok. Mindig megpróbálok a kedvére tenni, de soha nem ért meg engem, nem szeret.. Egyszer amikor hazafele elkéstem a buszt(mert ma's városban sulizom) nem hivtam fel, amikor ő felhivott engem megpróbáltam elmondani, hogy miért késtem el, de ő nem is hallgatott meg, azt mondta rám hogy "rib@nc" és letette a telefont...Nem gondoltam, hogy ijenre képes lesz valaha is, hogy ilyet mond nekem. A jegyeimmel sincs megelégedve, pedig mindenki szerint nagyon jol tanulok..ha nem kapom a legjobb jegyet képes akár egy, két napig is arra, hogy nem beszél velem..

Akárhányor eszembe jut az anyám bárhol vagyok, képes vagyok elsirni magam (persze ha senki sem la't!)...Erről senkinek nem beszélek, és nincs lehetőségem pszihológushoz menni, mert azt megtudná az anyám...Annyira fáj már, hogy minden nap ugy jövök haza a suliból, hogy valamiért leb@szódok...Én ezt már nem fogom sokáig birni, szinte minden nap megfordul a fejemben, hogy elszökök és reménykedek benne, hogy senki nem talál rám, vagy hogy megölöm magam...Ezért most ne fikázzatok, mert megérthetitek, hogy nehéz ez nekem nagyon.... Csakis a barátaim tartják bennem a lelket, mert őket imádom és nem akarnék nekik fájdalmat okozni...Mit tegyek, ezt már nem birom tovább? :((:((

14/L