Utálatos egy anyám van. Te sem bírnád elviselni a helyemben?

Annyira elviselhetetlen egy anyám van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Talán gyerekkoromnál. 12 éves korom óta utálom, és azt a napot várom, hogy elköltözhessek itthonról. Tiniként, amikor szükségem lett volna alap dolgokra, semmit nem vett meg. Magamnak varrtam melltartót, dezodort meg barátnőm anyukája vett nekem. Anyám szerint nem volt szükségem ilyenekre. Azt sem tanította meg, hogy mossak fogat, ezért már 14 éves koromban kihúzták 3 fogamat,és ott kaptam felvilágosítást a fogorvosnőtől hogy hát rendszeresen kéne mosni. Soha nem engedett sehova, minden percemet ellenőrizte. Utáltak az osztálytársaim, csúfoltak a külsőm miatt. Soha semmit nem kaptam. (nem anyagi okok miatt) Amint nagyobb lettem, 15 éves, kaptam nagyszülőktől zsebpénzt.Sokszor elvette. Ha pedig elköltöttem, akkor rendszeresen elvette azt, amit vettem belőle. Vagy felvette a cipőmet, ruhámat, aztán összemosta, vasalóval kiégette. 16 éves koromban rámtalált a szerelem, egy tőlem 6,5 évvel idősebb pasi volt, és tiltott tőle. Titokban találkoztunk, éjjel elszöktem itthonról hogy barátommal lehessek. Lek*rvázott, amint megtalálta a fogamzásgátlót, (17 voltam) Az egész rokonságban, ismerősök között rosszat terjesztett rólam és barátomról is. Ekkoriban nagyon jól megvoltunk barátommal, ő elég jó anyagi helyzetben volt, jó fizetése volt, és sok pénzt költött arra, hogy együtt lehessünk, folyamatosan kocsikáztunk, mert itthon nem lehettünk anyám miatt, náluk sem mehettünk, mert az ő anyja is "érdekes volt akkoriban". 1 év alatt 5x mentünk el hétvégékre szállásra, hogy együtt lehessünk 3-4 napot. Középiskolás voltam, folyton értem jött suliba, hogy a 1.5 óra út, csak 20 perc legyen, és addig is együtt lehessünk. Ekkoriban testvérem 7 éves volt. Őt teljesen másképp kezelte, fiú. Neki meg voltak engedve olyandolgok is, amik az én privát szférámat sértették. 7 évesen öcsém folyton az én szobámban állomásozott, a számítógép előtt, minden hétvégén reggel 9 óra körül jött a 9 éves haverja, berontottak a szobámba, és kb engem kizavartak. Nem tudtam tanulni sem. Anyámat nem érdekelte. Pedig mindig jól tanultam. Romlottak az eredményeim, amikor meglátta az évvégit üvöltözött, hogy biztos a barátom miatt. Ekkor még 17 voltam. (átlagom igy is 4es volt) Többször el akart zavarni itthonról. Már 15 évesen is! kb a semmiért! Amikor már nem bírtam a sok lek*rvázást kiálltam magamért mindenki előtt, és megmondtam hogy hogy állnak itthon a dolgok. Hogy anyám 5 éve nem dolgozik. Hogy éjjel-nappal az egész házban szól a tv, ég a lámpa, télen -10fokban is napi 2x szellőztet végig mindent, fél óráig, hogy napi 6-7 órát megy a mosógép, és hogy apám aki sajnos alkoholista, de agyondolgozza magát, nem győzi kifizetni a havi 20 ezres víz és 25 ezres áram számlát. 18 évesen érettségi után el akartam költözni itthonról barátommal. Akkor normális volt több hónapig, rávett hogy nappalin menjek tanulni fősulira, ne levelezőn. Nappalira mentem. 1 évre rá újra hőzöngött mindenért, és még elviselhetetlenebbül viselkedett. Diákmunkákat vállaltam, hogy megvehessem azt, amit anyám sosem vett nekem. Soha nem kaptam 1 csizmát, sőt 1 kabátot sem! Semmit. Barátom vett nekem kabátot, csizmát 18 éves koromban. Sőt aranynyakláncot kaptam tőle 18. sz.napomra. Anyám újra elhordott mindennek. Hogy biztos jól sz*pok, amiért ilyen drágán vesz nekem ajándékot. A sírógörcs kerülgetett akárhányszor itthon kellett lennem. Apám estére berugott, anyámmal üvöltöztek, tesóm meg a haverjaival bömböltették a zenét, anyám meg rajtam töltötte ki az idegét állandóan. Amikor alig volt pénzünk kajára, mert apám munkanélküli lett, azt mondta, hogy napi 1000 ft van kajára. Ellenőrizgettem néha a vásárlási blokkokat, és rendszerint 500-600 ft-ért tesómnak vett édességet! Tesóm 10 éves kora óta kávézik, issza az energiaitalt. Az összes megkeresett pénzem évek óta arra megy el, hogy féli eltartom magam. Fizetem a sulit, a bejárást, a gyógyszereimet, magamnak kell megvennem sampontól kezdve zokniig mindent, a telefonszámlát, barátom felvette nekem a hitelt, és tv-t vettem, telefont, laptopot, mert 20 éves koromban semmim nem volt! (egy öreg nyert telefonon kívül) Testvéremnek megvettek 1 év alatt mindent, újba, tv-t, laptopot, telefont, márkás ruhát. Én meg fizetem még most is. Nem tudok levelezőre átmenni, mert napi 6-8 órás munka, plusz bejárás (mert vidéken lakunk) nem tudnék tanulni, nehéz az egyetem. Utolsó félévet taposom. Anyámék meg az utolsó fél évet bennem. Lelkileg nagyon szét vagyok. Nem is tudja elképzelni az, akinek nem ilyen családja van, hogy milyen érzés lehet, igy társak, családtagok nélkül élni. Barátommal már régóta együtt vagyunk, jövőre összeköltözünk, aztán nyáron összeházasodunk. Ha minden jól megy. Barátom közben már 4 éve minden pénzét félreteszi, hogy lakást vehessen, ahova összeköltözünk, mert náluk sem lehet/lehetett. Anyám a mai napig megszállottan pazarol. Mindenben. 1 ft megtakarításuk nincsen, pedig kb az egész házat felújíthatták volna kívülről-belülről annyi pénzük volt. Barátommal néha már nem az igazi a kapcsolatunk. Nagyon eltűnt a régi szerelmes időszak. Amikor feltétel nélkül szerettük egymást. Egyre kevesebbet bújunk össze, alig csókolózunk, szex is kb havi 1. Sok olyan tulajdonsága jött elő, ami idegesítő, de ezeket elnézem, bár sokszor e miatt nem kívánom már. Beszéltem vele erről. Nem is ez a lényeg. Csak az, hogy kitartok mellette, mert a fontosabb dolgokban, pl hogy hűséges, megbízható és tudom hogy szeret, ezek a legfontosabbak. De már úgymond nem annyira támogató.

Mit gondolsz erről az egészről?Mit tennél a helyemben? Barátnőim, akik ismernek, sokszor mondják, hogy csoda hogy ott tartok ahol most, hogy reálisan látom a világot, alakítom a jövőt, küzdök a célokért, és nem adom fel.