A szüleim házassága a minta?!
A szüleim házassága megromlott már vagy 8 éve, azóta anyám depressziós lett, és lesérült, apámnak van egy szeretője, de csak netes...Együtt élnek úgy hogy nem is beszélnek, csak mikor nagyon muszály,csak a pénzügy helyzet miatt vannak még mindig együtt. Nincs meg a normális családi élet, felborult, és nekem nincs megfelelő képem a boldog vagy helyes családi életről, nem is nagyon tudok megbízni az emberekben, és magam elé a jövőben nem is olyan családot képzelem, ami elvárható lenne..Alapból azt gondolom, hogy a házasság fölösleges és ritka az igazi, érzelmes kapcsolat...A legnagyobb félelmem pedig, hogy úgy végzem mint anyám....
A kérdésem akkor nekem is halálra van ítélve a későbbi házasságom? most még tudok változtatni a családhoz való hozzá állásomon, hogy tényleg találhatok olyan embert aki szeret és akivel boldog lehetek? ÉS ha igen mit kéne tennem, hogy ez megtörténjen?
válasza:Ha megtanulod felismerni azokat a gesztusokat, mondatokat, amik a nemszeretés jelei, akkor találhatsz.
Az szokott lenni a baj, hogy olyan emberre figyelunk fel, aki ismerős modon beszél, viselkedik - vagyis ugy, ahogy a szuleinknél már nem vált be.
Érted.
válasza: válasza:"Alapból azt gondolom, hogy a házasság fölösleges és ritka az igazi, érzelmes kapcsolat.."
Én is igy gondolom, szoval szerintem jol latod, realisan latod a lehetosegeket ezen a bolygon. Szerintem ez egy nagyon barbár, primitiv bolygo.
válasza: válasza:Egy barátnőm élete első tíz évét egy prostituált és annak a futtatójáv élte (édesanya és az ügyeletes apa). Mást sem láttott mint pia, drog, cigi, ordítás.
Kiemelték a családból.
Most 28 éves, egy három éves kislánnyal, nyugodt, boldog életet él.
Elmesélte nekem, hogy a nevelőintézetben, mindíg családi sorozatot néztek (valamilyen menyország). Csakis azért mert a nevelőszülő nagy rajongó volt. Mondta, hogy abból leste el a megfelelő családképet, ő és sok más társa is.
Javaslom neked ezt is.
Ha már látod, hogy hol a hiba a szüleid kapcsolatában az régen jó!
válasza:Szia!
Én is borzalmas családból kerültem ki, mindennaposak voltak az ordibálások, veszekedések, de amúgy semmit soha nem beszéltek meg. Velem meg a tesómmal soha nem foglalkoztak. Apám, pia, buli, haverok, anyám, meg játszotta a mártírt, és aztán időnként fellelkesült és minden pénzt elköltött magára. Fodrász, kozmetika, műköröm stb. Ebből persze megint veszekedés volt, tányér, szék dobálás...stb.
Mindig is tudtam hogy nekem ilyen család nem kell, akkor inkább haljak meg egyedül. Majd megismerkedtem a férjemmel, és amikor összeköltöztünk, elmeséltem neki mindent, hogy én nem így akarom, de nem tudom hogyan kell viselkedni helyesen. Kiderült hogy ő is olyan borzalmas családból került ki mint én, (alkoholista apuka) így könnyebb volt. Elkezdtük szöges ellentét csinálni annak amit otthon láttunk. Mindent többször megbeszéltünk, normális hangnemben, és próbáltunk egymáshoz alkalmazkodni. Nyugodtan mondhatom hogy sikerült. Boldogok vagyunk, és most mi mutatunk példát a szülőknek ha látogatóba megyünk :) Szóval van remény!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!