Lehet más vallású (gyakorló, de toleráns) feleknek sikeres a házassága?

Csak egy kérdés:a gyerekek nevelését is meg tudjátok oldani?

Nekem nagymamám katolikus volt, nagyapám református.Beosztották, a lányok az anyjuk vallását, a fiúk az apjukét kapták.Szerintem nagyon nehéz lehet kétféleképpen nevelni egy családban.

Ha a vallás központi fontossággal bír bármelyikük vagy mindkettejől életében, akkor nemigen. A hitbeli kérdések és eltérések hatalmas súrlódásokat tudnak okozni a két fél között, és a gyerekikben még nagyobb törést, mert a gyyerekeknek folyton választaniuk kell: valmelyik szülőt, valamelyik hitet, valamelyik értékrendet stb.

Ez tudás, és letisztult tapasztalat is a részemről. A családomban volt ilyen törés. De természetesen nem írom ide le az egész történetet.

Ha fontos mindkét fél számára a vallása, akkor nem. Van a baráti körömben olyan pár, ahol mindketten más vallásúak voltak, de a lány végül feladta a saját vallását és a fiúét tette magáévá.

Két külön vallás működhet, a gyerekek születéséig. Utána nemigen.

Nálunk én vallásos vagyok, a férjem nem, még így sem könnyű, pedig tolerálja az én meggyőződésemet, de nem feltétlenül szeretné a gyerekeinket vallásossá nevelni.

Nálunk működik :) A férjem az, aki igencsak vallásos, meg az egész családja is. Én más vallásban nevelkedtem (mármint meg vagyunk keresztelve), de nem játszott ez központi szerepet nálunk, inkább csak hagyományok, szokások terén, de nem jártunk templomba vagy ilyesmi.

Nálunk inkább a család fogadta nehezen a dolgot, nem is annyira az enyém, hanem a férjemé. Nem voltak odáig a gondolattól, hogy a fiuk egy keresztény nőt vesz feleségül, ráadásul olyat, akinek már gyereke is van. De aztán megbékéltek a dologgal, bár nem lettünk puszi pajtások, de nincs ellenségeskedés.

Kettőnk között ebből sosem volt probléma, mármint onnantól kezdve, hogy túljutottunk azon a ponton, hogy most ilyen egyáltalán létezik-e :) De hát hogyne létezne, nem mi vagyunk az elsők :) Nálunk inkább csak a mindennapi életben kellett találékonynak lenni, tekintve, hogy a férjem zsidó, így azért voltak az én számomra kissé fura dolgok, de már megszoktam, belejöttem.

Mondjuk lehet, hogy az is közrejátszik, hogy nekem is voltak (apai ágon) zsidó felmenőim, így mindig is volt bennem egy nagy adag érdeklődés.