Gyűlölöm az anyósom?

Mikor párommal megismerkedtünk kedves volt velem, de már az esküvő kapcsán is kimutatta, nem tetszik neki, hogy kis esküvőnk lesz - az én döntésem volt - és nem hívhatja meg az alföldi rokonokat, akik persze egyáltalán nem jelezték, hogy valaha is kiváncsiak lettek volna ránk. Esküvő alatt fapofával ült, látványosan fájt neki, hogy elveszíti kisfiát...aztán mikor kiderült, hogy kisfiunk lesz látszott rajta, hogy folyamatosan megpróbál sértegetni...Veszélyeztetett terhesként nagyon aggódtunk a piciért és mikor eljött látogatóba a vetéléséről kezdett mesélni, megfogta a pocakom amitől majdnem rosszul lettem...6 hónapos terhesen jól végigmért az ebédlőasztalnál és megjegyezte, h sokat erősödtem mióta utoljára látott, karácsonykor megjegyezte, h ő feljön hozzánk - nem feltételes módban - mert nem bírta elviselni, hogy a másik menyével jobban elbeszélgettem mint vele...mikor megszületett a pici kértem, h ne vegyen semmit - ritka bóvli izlése van - de azért csak hozott rugdalózókat, aztán mikor fiam még csak 74-es méretű ruhát hordott 104-es (!) méretű ruhát küldött, de nem hozta magával mikor látogatóba jött,hanem amikor a fia utána hazavitte, akkor adta oda neki egy szar nájlon szatyorban. Gyűlölöm és ez egyre erősebb, legszívesebben megtiltanám, hogy átlépje a küszöböt a sápadt képével, de szeretem a férjem és ezt nem tudnám vele megtenni. Ő nekem ad igazat, megérti miért vagyok kiakadva az anyjára, bár szerinte csak nem tud jól kommunikálni...én viszont látom a szemében, hogy nem bírja elviselni a kirekesztést...mit tegyek???