Vele maradjak vagy ott kéne hagynom?
Megpróbálom nagyon röviden összefoglalni.
A párommal 6 éve vagyunk együtt. Kb fél éve érzem azt, hogy megromlott a kapcsolatunk. Az utóbbi hónapokban úgy éreztem, semmibe vesz. Végül 3 hete mondtam, hogy hanyagoljuk egymást egy kicsit, ugyanis nem bírom/akarom tovább elviselni azt, hogy neki mindig minden fontosabb nálam.
Tudni kell, hogy távkapcsolatban élünk, viszont tényleg nagyon szeretjük/szerettük egymást. Mindig is teljes értékű kapcsolatként éltük meg a viszonyunkat.
A távolság miatt skypeon szoktunk beszélni. Általában napi 1-2 óra időnk jut így egymásra. A probléma akkor kezdődött, mikor elindult az 5. való világ (leírni is annyira ciki...). Ez ugye este 9-fél11ig van. Pont abban az időszakban, amikor mi együtt lehetnénk. Amióta ez a sz.r megy, nem volt egy normális esténk sem. Én hajlandó volnék kompromisszumra, azt mondani, hogy beszéljünk csak minden 2. nap, vagy csak 2szer hétköznap - ugyanis én nem vagyok hajlandó vele nézni, de még csak hallgatni sem akarom tőle. Viszont ő abszolút nem szándékozik ezt betartani. Képtelen kihagyni akár 1 részt is, és lazán eltűri, hogy én ilyenkor "otthagyom". Nem keres utána. Inkább a tv műsort választja, mint engem.
Számomra ez baromi megalázó, hogy ennyire semmibe vesz. Fáj az, hogy már nem tudok vele beszélgetni, nem tudom bevonni őt a dolgaimba, a mindennapjaimba. Már nem érzem őt a lelki társamnak emiatt.
Nagyon el vagyok keseredve, nem tudom mit csináljak. A 3 hetes szünet alatt volt, hogy keresett, de sosem azért, hogy legyek vele este. És bevallom őszintén, ez is rosszul esett, hogy nem próbálkozik.
Szombaton beszéltünk azóta először, vasárnap kimaradt, majd tegnap szerettem volna. De már így, a 2. együtt töltött estén sikerült megint összevesznünk, mivel nem volt hajlandó nem nézni azt a műsort.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy egy ilyen helyzetben is inkább azt választja, mint engem.
Nem vagyok hisztis, akaratos p.csa, egyáltalán nincsenek nagy elvárásaim, de azt igenis igénylem, hogy hetente 2szer 3szor normálisan együtt lehessek a párommal (értem ez alatt a tartalmas időtöltést, amikor beszélgethetünk).
Nem tudom milyen következtetést vonjak le abból, hogy ilyen szinten elhanyagol... mert ugyanakkor mondja, hogy szeret, csak én ezt már nem érzem...
Nagyon el vagyok keseredve!
22/L (29/F)
Meglepően jól megvoltunk eddig... Úgy érzem a fizikai dolgokon kívül mindent megadtunk egymásnak. Nem gondolok szenvedésként vagy áldozatként erre a 6 évre.
Nem, még nem volt együtt lakás sem, de még eleve mindketten otthon, szülőknél élünk. Költözés akkor lesz, amikor elkezdhetünk építkezni a telkükön.
Most nem jó ilyen dolgokról írni, mert eszembe jut minden tervem, elképzelésem vele kapcsolatban, amik tartották bennem a lelket ennyi időn át. Szép dolgok ezek, de azért fájó a gondolat, hogy talán mindebből semmi sem lesz...
válasza:Nálam ott kezdődik, hogy nem kezdek olyan pasival aki megnézi ezt a baromságot :) Tényleg volt olyan hapsi akivel találkoztam, aztán elkezdte mesélni, hogy ő ezt nézi. na addig tartott a dolog.
Visszatérve a kérdésedre, ha elvonatkoztatok a műsortól, és behelyettesítem mondjuk focival, akkor azt tudom mondani, hogy nincs kedve veled beszélgetni, mert lehet hogy nincs miről beszélnie. Nézd, a távkapcsolat nyilván nem helyettesíti a személyes érintést és hasonlókat, úgyhogy nyilván kissé elege van ebből. Nem igényli hogy skypeon beszélgessetek. Nos, ha hús vér valódban ott lennél, akkor nem tudom mi lenne. lehet hogy egy idő után is ide fajulna a helyzet.
Szóval ha nincs kilátásban összeköltözés, szerintem hagyd ott.
válasza:Hát elhiszem, hat év nagyon sok, a legtöbb kapcsolat nem is tart eddig.
Lehet nem ártana először kipróbálni az együttlakást, mielőtt közös építkezésbe kezdtek.
válasza:Önmagában nem a műsor a baj. Én pl államvizsgára készülök, a fülemen folyik ki az agyam estére. Becsszó, jól esik leülni és VV-t nézni, mert végre egy órán át nem kell használom az agyamat, csak bambulok a tévére.
Nála a rendszerességgel van gáz. Pl. ma áthívtam a számvitel tanáromat, hogy a nagyon számvitelhez kötődő tételeket verje a fejembe, mert egyedül esélytelen. Most ment el, VV volt közben, de na bumm, ez most fontosabb volt.
Ha nagyon érdekel egy rész, akkor a reggeli felkávézás alatt a neten megnézek két videót, aztán helló.
Valószínű, hogy ha napközben nem lenneék szellemileg ennyire leterhelve, akkor untatna és nem nézném.
A férjem is néha befekszik mellém és nézi, majd rendszerint a közepén elalszik.
A "nem-lehet-kihagyni-egy-részt-sem" mentalitás a gáz. Ez függőség és mondhatni irreleváns, hogy mi a függőség tárgya. Fontosabb, mint te.
Ha vizsgázna vagy túlórázna, jogos lenne, hogy második helyre szorulsz (most nálam is férjem, de megérti, tudja, hogy egy hét és vége), de egy objektíven nem fontos dolog miatt.
Egy tanács, hátha beválik - ha ez sem, akkor útilapu, de nem fenyegetésként, hanem tényleg.
Ne keresd. Ha keres, kedvesen, de rázd le. Mondván megy egy film a tévében, chatelsz a barátnőddel, vagy könyvet olvasol. Majd beszéltek máskor. Ha egy-két hét után se okoz ez nála változást, akkor nincs miről beszélni, megy a levesbe.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!