Vele maradjak vagy ott kéne hagynom?
Megpróbálom nagyon röviden összefoglalni.
A párommal 6 éve vagyunk együtt. Kb fél éve érzem azt, hogy megromlott a kapcsolatunk. Az utóbbi hónapokban úgy éreztem, semmibe vesz. Végül 3 hete mondtam, hogy hanyagoljuk egymást egy kicsit, ugyanis nem bírom/akarom tovább elviselni azt, hogy neki mindig minden fontosabb nálam.
Tudni kell, hogy távkapcsolatban élünk, viszont tényleg nagyon szeretjük/szerettük egymást. Mindig is teljes értékű kapcsolatként éltük meg a viszonyunkat.
A távolság miatt skypeon szoktunk beszélni. Általában napi 1-2 óra időnk jut így egymásra. A probléma akkor kezdődött, mikor elindult az 5. való világ (leírni is annyira ciki...). Ez ugye este 9-fél11ig van. Pont abban az időszakban, amikor mi együtt lehetnénk. Amióta ez a sz.r megy, nem volt egy normális esténk sem. Én hajlandó volnék kompromisszumra, azt mondani, hogy beszéljünk csak minden 2. nap, vagy csak 2szer hétköznap - ugyanis én nem vagyok hajlandó vele nézni, de még csak hallgatni sem akarom tőle. Viszont ő abszolút nem szándékozik ezt betartani. Képtelen kihagyni akár 1 részt is, és lazán eltűri, hogy én ilyenkor "otthagyom". Nem keres utána. Inkább a tv műsort választja, mint engem.
Számomra ez baromi megalázó, hogy ennyire semmibe vesz. Fáj az, hogy már nem tudok vele beszélgetni, nem tudom bevonni őt a dolgaimba, a mindennapjaimba. Már nem érzem őt a lelki társamnak emiatt.
Nagyon el vagyok keseredve, nem tudom mit csináljak. A 3 hetes szünet alatt volt, hogy keresett, de sosem azért, hogy legyek vele este. És bevallom őszintén, ez is rosszul esett, hogy nem próbálkozik.
Szombaton beszéltünk azóta először, vasárnap kimaradt, majd tegnap szerettem volna. De már így, a 2. együtt töltött estén sikerült megint összevesznünk, mivel nem volt hajlandó nem nézni azt a műsort.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy egy ilyen helyzetben is inkább azt választja, mint engem.
Nem vagyok hisztis, akaratos p.csa, egyáltalán nincsenek nagy elvárásaim, de azt igenis igénylem, hogy hetente 2szer 3szor normálisan együtt lehessek a párommal (értem ez alatt a tartalmas időtöltést, amikor beszélgethetünk).
Nem tudom milyen következtetést vonjak le abból, hogy ilyen szinten elhanyagol... mert ugyanakkor mondja, hogy szeret, csak én ezt már nem érzem...
Nagyon el vagyok keseredve!
22/L (29/F)
:( ha együtt élnétek ez változna? lehet csak hullámvölgy ez?
nálunk is volt ilyen a férjemmel, amikor megszűnt a munkahelye bedepizett, volt egy 2hónapos "völgyes szakasz", de csak kikecmeregtünk belőle. Én akkor azt csináltam, hogy mindenhova egyedül mentem, mintha nem lenne rá szükségem. Észhez is tért, aztán voltak a nagy beszélgetések, hogy ki miben változtasson, azóta minden rendben. Egy picit ijeszd meg, adj ultimátumot
Gondolom azért ragaszkodik hozzá, mert szereti.
Így van?
Ha igen, akkor az utolsó esélyt megérdemli a kapcsolat, mint már említettem :)
Remélem, rendbe tudjátok tenni
Így van. Bár a szakítással való "fenyegetőzést" hagynám a végére, mert az olyan, mitha hisztiznél.
Inkább mondd neki, hogy adsz még 1hetet neki, gondolkodjon, neked ez így nem jó, hogy nem figyel rád.
Abba az 1hétben egyáltalán ne keresd. Aztán 1hét múlva kérdezd meg tőle, mire jutott, ha semmire, vagy arra, hogy ez így jó neki, akkor hagyd el. Jobbat érdemelsz. De remélem észhez tér :)
Nem tudom elképzelni, hogy roppant intelligens legyen a barátod, ha ennyire VV függő.
Lehet egyes dolgokban művelt, de összességében valami nagy baj van vele, ha a VV a napi szükséglete.
Nekem ez a tény eléggé kiábrándító lenne, gyorsan rájönnék, hogy nem ilyen apát akarok a gyerekeimnek, és nem ilyen embert a férjemnek. Mert a tvből mindig ömleni fog a sz@r, ami fontosabb lehet neki, mint te és a családja.
Én tényleg nem tudok biztatót mondani,mert a leírás alapján tényleg fontosabb neki a VV mint a hat éve jól működő kapcsolata.
De a helyedben rákérdeznék egyenesen, megkérném, hogy igennel, vagy nemmel válaszoljon. Ha bevallja, h fontosabb, akkor kalap, kabát neki, ha meg nem, akkor igenis veled skype-oljon vv helyett.
Az intelligenciája nem kérdés és én nem keverem a tanultságot/műveltséget az intelligenciával.
Ettől függetlenül igen, engem is kicsit elbizonytalanít ez a helyzet, vagyis hogy mi várható a jövőben...
A mi a fontosabb kérdésnél pedig egyértelmű, hogy engem mondana... csak igen, ezt nem mondani kell, hanem bizonyítani. Mert valóban jelenleg az az érzésem, hogy az ő értékrendében minden ott van az 1. helytől kezdve, én pedig valahol a középmezőnyben kullogok sereghajtóként... rám csak akkor néz, ha nincs jobb dolga.
Az utolsó két sorod nem túl biztató.
Egyébként hogy bírjátok hat éve távkapcsolatban? Soha nem laktatok együtt?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!