Miért ilyen? Ezt lehet tolerálni? -Mert én nem tudom!

Párom időröl-időre ugy gondolja magányra van szüksége, nincs kedve semmihez-hozzám sem.

Amikor először csinálta nagyon megijedtem, azt hittem valami baj történt vele. Minden előzmény nélkül nem válaszolt a telefonhívásaimra, sms-eimre. Majd 1-2 nap elteltével ugy csinált mintha nem történt volna semmi. Azt mondta nem volt kedve velem beszélni, magányra vágyott. Teljesen kiakadtam, hogy ezt mégis hogy képzeli, aggódtam érte. Ha valami gond van a kapcsolatunkban nem érzi jól magát inkább mondja meg, de ilyet ne csináljon.

Azt mondta nincs semmi probléma jól érzi magát velem, csak ő ilyen. Korábbi kapcsolataiban hetekre is eltünt. Közöltem vele, hogy ez nálam nem fog menni. Még egy ilyen szituáció és részemről vége.

Ennek már fél éve és a probléma továbbra is fenn áll./Max. 1-2 napig nem jelentkezik/ Számtalanszor próbáltam vele ezt átbeszélni, de mintha fel se fogná hogy egy kapcsolatba nem teheti meg azt hogy épp ugy van kedve és még egy sms-t se képes megírni. (Hozzáteszem 28 éves férfiről van szó)

Mindig azt mondja, hogy nem akarja hogy számára a kapcsolat egy börtön legyen, mert akkor ugy érzni menekülnie kell. Csakhogy a mi kapcsolatunk abból áll, hogy heti 2x találkozunk (munkánk miatt alig van időnk egymásra) bármikor elmehet a barátaival szórakozni, nem szólok bele. Én néha már magányosnak érzem magam ebben a "kapcsolatban" ő pedig attól fél hogy börtön lesz számára?!

Egyszerűen nem tudom megérteni ezt a viselkedést.

Mit gondoltok? Segítsetek!