Mit kezdenétek ezzel a helyzettel? Nem tudok tovább tolerálni.

A történet a következő: Párommal és bátyjával gazdasági megfontolások végett ideiglenesen együtt élünk, egy nagy, több szobás albérletben. Szeptemberig minden jól működött, a bérleti és egyéb díjakat három részre osztva fizettük, stb. Szept. közepén a párom testvére elveszítette az állását, eleinte teljesen toleráns voltam, megértettem, hogy nem 2-3 nap, mire új munkát talál. Így december elején viszont már kezd elegem lenni, azt hiszem be fogok sokallni, mivel kedves "sógorom" nem igazán tesz meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy állása legyen. A következők történnek: Nem nézi naponta a friss hirdetéseket, az önéletrajzait az utóbbi időben én küldözgetem mindenhova, mert ő nem veszi a fáradtságot, ha behívják egy interjúra, ő azzal a lendülettel be is fejezi a további keresést, úgy van vele, hogy úgyis felveszik. Hát...eddig nem vették. Ma éppen, hogy hazaértem a munkából, rögtön meg is kérdeztem, hogy hogy mentek a meghallgatások (mivel ma elméletileg 2 helyre hívták be) mire közölte velem, hogy nem ment el egyikre sem, mert nem volt nyomtatva önéletrajza. Akkor azt hittem rögtön felrobbanok, mivel reggel, mielőtt elmentem otthagytam neki egy ezrest, direkt, hogy az ilyen esetekre legyen pénz. Megkérdeztem, hogy ugyan miért nem vette magát és ment el a fénymásolóba, ami innen kb 5 percre van (tehát, pesti viszonylatban nagyon jó) mire azt mondta, hogy azért nem, mert cigit vett:) Ezek után inkább úgy döntöttem elmegyek otthonról, jobban járunk mindannyian. Múlt héten volt egy egy napos munkája, az egyik barátjának köszönhetően, amiből kapott 10ezer forintot. Mivel már 3 hónapja én fizetem a rezsit, a lakást, a tel.számláját gondoltam nem nagy kérés, hogy fizessen be egy számlát a sok közül. Nem fizetett, azt mondta, hogy inkább kifizeti a telefonszámlát, nekem ez is jó volt, mert az is az én nevemen van és természetesen mi fizetjük, mióta ő nem tudja.. (Családi csomagban vagyunk, hárman, előfizetéssel, ha egy befizetés csúszik, az a kárára megy a másik 2 kártyának is.) Másnap kíváncsiságból bementem a szolgáltatóhoz lekérni az egyenlegeket. Nem fizette ki, hanem 30 napos csúsztatást kért, a 10 ezer forintot pedig mint kiderült, elbulizta...És ezek az esetek a negyedét nem teszik ki annak, amit művel. Természetesen enni, utazni, stb is mi adunk neki pénzt szeptember óta.

Ha azt látnám, hogy mindent megtesz azért, hogy legyen munkája, és mégsincs szerencséje, azt mondom, hogy oké, elnézem...De így, már egyre jobban kezdem azt érezni, hogy besokalltam, elegem lett. Egyre feszültebb vagyok, már néha a sírógörcs is rám tör, mert azt, amiért én dolgozom meg, azt is az ő támogatására kell, hogy költsem. A párom ugyanígy, de ő azt mondja, neki a testvére, nem hagyhatjuk ott. A párommal való kapcsolatom teljesen megromlott, úgy érzem, hogy napokon belül összecsomagolok és elmegyek, mert nem vagyok hajlandó ezt finanszírozni meg tűrni tovább. Teljes mértékben kihasznál bennünket, egy aljas, tehetetlen ember.. Ti mit tennétek a helyemben?

Leginkább felnőtt emberek válaszára lennék kíváncsi.