Miért ilyen? Ezt lehet tolerálni? -Mert én nem tudom!

Az "alany" alaposabb ismerete nélkül nehéz válaszolni.

Két valószínű lehetőség:

1. Egyszerűen tróger és esetleg rejteget valamit.

2. Anno a férjemmel (még nem volt akkor az) is volt ilyen időszak. Ő válás után volt és túlreagálta a "kötöttség" fogalmát. Leültettem, mondtam, hogy oké, lehet magányra vágyni, én is szoktam, de mielőtt hullaházat vizionálok, egy db sms-t küldjön, felőlem egy karakter is lehet, akkor tudni fogom, hogy életben van, egyébként meg csinál, amit akar. (Utólag kiderült, hogy ilyenkor munka után hazament, befészkelte magát a tévé elé, kapcsolgatta, popcornt evett, sört ivott, elaludt, majd reggel élvezte, hogy sokáig alhat és nem motoszkál senki.)

Viszont pont ezzel a ráhagyással azt értem el, hogy egyre inkább kötődött, érdeklődött. Nem kérdeztem hol volt, mit csinált, így egy idő után maga kezdett mesélni. Annyira részletesen, hogy szépen össze is tudtam rakni, hogy mivel telt a napja, egy fia kérdést nem kellett feltennem.

Most már néhány év elteltével ott tartunk, hogy ha nekem lenne szükségem magányra (pl. mert vizsgákra készülök és nagyon elvonja a figyelmemet a puszta jelenléte is), akkor már ő vonakodik elmenni, néha szinte erőltetni kell, hogy aludjon otthon két napot, mert éjjel horkol és nem pihenem ki magam, nappal meg nehéz úgy tanulni, hogy be-besétál a látóterembe, vagy egyszerűen olyan szórakoztató dolgokat csinál, amire jelenleg csak csorgatom a nyálamat a vizsgákig.

Bocsi, de nekem az ugrott be, hogy mi van, ha van egy családja?

Tényleg bocs, de tegnap a csajokkal Dr. Csont maratont tartottunk és abban volt egy ilyen rész!

Eleinte az én párom is ilyen volt, aztán megbeszéltük, hogy amikor rájön a befelé fordulhatnék, jelzi valahogy. Szerencsére megértette és így működött, tudtam, hogy semmi gond, csak elvan magában, nemsokára előkerül. Amióta együtt élünk is vannak ilyen napjai, ilyenkor nem szólok hozzá, csak ha muszáj, több időm van magammal foglalkozni. Aztán, amikor kijön a barlangjából, minden megy tovább.

Szerintem csak megbeszélés kérdése az egész, hogy jelezze, amikor el akar vonulni, hogy az ember ne agyalogjon, aggódjon fölöslegesen.

A férfiak így működnek, időnként kell nekik egy kis magukba fordulás, ez nem is baj, ha megértik, hogy nekünk viszont szükségünk van ilyenkor arra, hogy tudjuk, minden rendben, csak most éppen egyedül akarnak lenni és nem mondjuk a kapcsolat felbontását tervezgetik tök váratlanul. Egy mondat, vagy egy sms megoldhatja a problémát, ez nem nagy dolog.

"Az is lehet, hogy egy megrogzott depis."

Lehet beszélni kellene vele,lehet van valami a múltjában,ami miatt ezt csinálja,esetleg egy rossz beidegződés stb..Nálam is van ilyen,ismerős érzés.Szeret veled lenni de retteg az elkötelezettségtől...Kapcsolatot tart fent veled de nem viszi túlzásba a kötődést nehogy nagyon megszeresd..28 éves ..És?Lelke mélyén beteg..