A gyereked nem kérdezősködik, hogy Te miért nem mész a nagyihoz?

Szia!

Én is ugyanebben a cipőben járok, mint Te. Nem járok az anyósomhoz, a párom szokta elvinni a két és féléves kisfiúnkat. A gyerekem így fog felnőni, ezt fogja megszokni és nem hiszem, hogy ez bármiféle problémát fog jelenteni neki, hiszen meg fogja kapni a mamától a szeretetet, ehhez nem kell az én jelenlétem. Ha ott jól érzi magát, ám legyen, ő érzi, ő tudja.

Látom azért a válaszokból, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a gondolkodással és viselkedéssel, és ez engem boldoggá tesz! Mert nem velem (velünk) van baj, azért mert nem alakoskodunk, és nem vagyunk rossz emberek csak azért mert fel merjük vállalni azt is, ha valami nem tetszik nekünk!

Utolsó vagyok.

Örülök, hogy segít Neked az együttérzésem.

Szerintem az ünnepi időszak ilyenkor tökmindegy: miért kéne másképpen éreznünk ilyenkor, mint más napokon? Miért kéne lenyelni azt a békát ünnepkor, amit soha nem nyelnénk le máskor? Pont az ünnepkor verjem át a kedves anyóst azzal, hogy na jó, megbocsátottam, minden oké? Aztán? Ünnep után újra harag legyen? Na nekem ez nem megy! Szerintem ez lenne csak az igazán nagy képmutatás! Karácsonyi ajándékként azt hazudni neki, hogy imádom! Brrr!!!

Ha a férjed megért, akkor meg ne izgulj. Szerintem ő tudja, hogy ez így jobb. Jobb, mintha minden látogatás veszekedésbe fulladna, mert az jobban fájna neki, mint ez a semleges állapot.

Én most jutottam el oda, hogy a férjem elfogadja azt, ahogyan viszonyulok a családjához (konkrétan az anyjához), mert pár évig vitáztunk emiatt, de már megértette az én érzéseimet is és én ennek nagyon örülök!

Minden jót kívánok Nektek és mindenki másnak is aki hasonló helyzetben van!